Karambolozott Szulák Andrea, a mentősök részegnek hitték

Egy villanyoszlop volt rossz helyen.

Mint írtuk, idén februárban Szulák Andrea sokszínű munkássága előtt tisztelgett a Dankó Rádió. Az énekesnőt születésnapja alkalmából köszöntötték, és bár a gesztust örömmel fogadta, úgy fogalmazott, mostanában már nem fontos neki ez az ünnep.

Igyekszem nem tudomást venni az idő múlásáról. Vannak napok, amikor 25-nek, máskor 95-nek érzem magam. Minél idősebb az ember, annál több a vesztesége.

A születésnapom addig volt fontos nekem, amíg az anyám élt. Most már a lányom születésnapja lett a mi közös fiesztánk, erre mindig nagyon készülök, a saját születésnapomnak már nincs nagy jelentősége" - mondta Szulák Andrea, hozzátéve, hogy idén elvonulva, csendesen ünnepli meg a kerek évfordulót.

A Dankó Rádiónak adott interjúban a színpadon kívüli életéről is beszélt: szabadidejében szívesen foglalkozik alkotóművészettel. Régebben festett, kiállítása is volt, de egy iparművész azt javasolta neki, inkább énekeljen a festés helyett, a vélemény hatására letette az ecsetet. Az utóbbi években a hímzésre tért át, kutatja a különböző népművészeti mintákat. Az adásban arról is vallott, hogyan képzeli el a napjait tíz évvel később.

Nem tudom, mi lesz később. Idővel el kell majd gondolkodnom, hogyan lehet méltósággal elbúcsúzni a szakmától. A színpadon kívül is van élet.

Nagyon bántana, ha a korom vagy a kétségbeesett akarás miatt nevetségessé válnék. Finom eleganciával, diszkréten, lassú léptekkel szeretnék majd visszavonulni" – osztotta meg a jövőről alkotott vízióját az előadóművész. A teljes interjú elérhető a Dankó Rádió Médiaklikk-oldalán.