Nemi különbségek az agy működésében<br/>

Az elmúlt évekig kevéssé lehettünk biztosak abban, hogy a nyilvánvaló anatómiai eltéréseken túl igen finom, ám annál fontosabb különbségek jellemzik a két nem agyi felépítését, sőt képességeit is.

Talán senkit nem lep meg, hogy a férfiak nagyobb tömegű agyvelővel rendelkeznek. Ez azonban csak a nagyobb testméret velejárója: a több testi sejt irányításához több idegsejtre van szükség. Ezen a szembetűnő fizikai különbségen túl azonban egyre több olyan eltérést fedezünk fel, melyek a két nem eltérő viselkedésére biológiai magyarázattal is szolgálnak. A Harvard Egyetemen oktató Edward O. Wilson, akit a szociobiológia atyjának tartanak, a nőknek nagyobb empatikus készséget, fejlettebb nyelvi és szociális képességeket, valamint nagyobb biztonságigényt tulajdonít. Ugyanakkor a férfiaknak - véleménye szerint - nagyobb a függetlenség iránti igényük, jobb a térérzékelésük és a matematikai képességeik, és persze agresszívabbak - különösen, ha agressziójuk valamilyen rangsor mentén bontakozhat ki.

A férfiak és nők közt valóban jelentős különbségek tapasztalhatók a tér, az idő és a sebesség érzékelésében is, valamint abban, ahogy a nyelvi megnyilvánulásokat feldolgozzák. Vajon ezek a különbségek a természet, avagy a társadalom számlájára írandók? Bár a két tényezőt szinte lehetetlen különválasztani, mégis egyre több adat áll rendelkezésünkre, amelyek inkább a biológiai összetevők szerepét hangsúlyozzák. Sikerült például az agyműködéssel kapcsolatos különbségeket alig néhány hónapos csecsemőknél is kimutatni, akiknél pedig a környezeti benyomások még nem lehettek meghatározóak.

A tudományos vitákat persze mindig is egyéni szenvedélyek fűtötték, s nem volt ez másként egy ennyire vitatott és sokakat érdeklő téma esetén sem. A nők szellemi alacsonyrendűségét hirdető előítélet sokáig még tudományos körökben is tartotta magát. Erre olyan korszak következett, amikor illetlenségnek számított az egyes nemek agyának különbségéről komolyan beszélni. Áttörést csak a 90-es évek jelentettek: addigra sikerült olyan vizsgálati módszereket kifejleszteni, melyekkel megfelelő pontosságú adatokat szerezhetünk agyunk felépítéséről.

"A két nem értelmi működése, úgy tűnik, nem abban különbözik, hogy az egyik nem általában véve értelmesebb volna a másiknál, hanem abban, hogy melyik miben nyújt jobb teljesítményt. Mindnyájan tudjuk, hogy ahány ember, annyiféle értelmi képesség. Némelyek kivált jól bánnak a szóval, mások a tárgyakkal - ha például megformálásukról vagy megjavításukról van szó. Éppígy lehetséges, hogy két embernek ugyanolyan az általános értelmi szintje vagy intelligenciahányadosa, de mások a képességeik.

A férfiak általában véve jobbak a nőknél bizonyos térbeli feladatok megoldásában. Fölényben vannak például, ha gondolatban el kell forgatni egy tárgyat. Túlszárnyalják a nőket a matematikai okoskodást igénylő próbákban és az útvonalakon való tájékozódásban. Pontosabbak a célzásban mint mozgáskészségben, például tárgyak célra irányításában vagy az eldobott labda elkapásában.

Viszont a nők jobbak az összeillő részek gyors azonosításában: az észlelési sebességet mérő próbában. S jobbak a szavak keresésében is, ha megadott betűvel kezdődő vagy más megszorításnak eleget tevő szavakat kell sorolni egymás után. Lefőzik a férfiakat a számolási műveletekben és a bejárt útvonal jellegzetes tárgyainak felidézésében. Ezenfelül gyorsabbak különféle, finom mozgást követelő kézügyességi feladatokban." (Tudomány, 1992. november)

Az agyi különbségek vizsgálata és az alapvető eredmények

Jelenleg már számos olyan kifinomult vizsgálati módszer áll a kutatók rendelkezésére, amelyek segítségével az egészen apró eltéréseket is tanulmányozhatják a két nem agyának felépítésében és működésében. A komputerizált térfogatelemzési módszerekkel egy adott agyterület átlagos méretét, vastagságát stb. lehet precízen megállapítani, illetve összehasonlító vizsgálatokat végezni. A PET (pozitron emissziós tomográf) és az fMRI (funkcionális magrezonancia-vizsgálat) technológiájának megjelenése óta a működésben lévő, élő agy aktivitása vizsgálható: meg lehet határozni, hogy bizonyos ingerek, illetve tevékenységek mely agyterület fokozott működésével járnak. Végül a boncolások során alkalmazott új technológiák minden eddiginél pontosabb mennyiségi elemzéseket tesznek lehetővé egy-egy agyterület idegsejtjeinek számát, méretét, vastagságát stb. illetően.

Eltérések a fali lebenynél

A Johns Hopkins University kutatói nemrégiben arról számoltak be, hogy vizsgálataik alapján kijelenthető: az agykéreg ún. IPL nevű területe (alsó fali-lebenyi tekervény - inferior parietal lobule, IPL) a férfiakban jelentősen nagyobb, mint a nőkben. 15 férfi és nő agyának vizsgálata során derült ki, hogy egy 5%-os méretkülönbség még azután is fennmarad a férfiak javára, hogy bekalkulálják a két nem agya között fennálló természetes - a testméretekből adódó - méretkülönbséget, ami körülbelül 10%.

Kiderült továbbá, hogy férfiakban a bal oldali IPL nagyobb a jobb agyfélteke ugyanezen területénél. (A nőknél fordított a helyzet: itt a jobb oldali IPL nagyobb, bár nem olyan szembeszökő a méretkülönbség, mint a férfiaknál.)

Az IPL egyébként az a terület, amelynek jelentős megnagyobbodását mutatták ki Albert Einstein és más nagy fizikusok, matematikusok agyánál. Az IPL mérete tehát összefüggésbe hozható a logikai-matematikai képességek fejlettségével, amiben a férfiak általában is jobbak. Ha ez valóban igaz, akkor ez az első eredmény, amely az agy anatómiai jellemzői és egyes intellektuális képességek közötti összefüggést bizonyítja. E gondolatot már a 19. század neurológusai felvetették, de pontos vizsgálati módszerek hiányában rossz irányba mentek el a kutatások (frenológia).

Általában elmondható, hogy az IPL az érzékszervi információk feldolgozását végzi, és segít a szelektív érzékelés és összpontosítás kivitelezésében. A kutatások során kiderült, hogy a jobb oldali IPL működése a térlátáshoz, a térbeli összefüggések megértéséhez szükséges memóriával mutat összefüggést. A bal oldali IPL viszont az idő és sebesség érzékelésénél játszik nagy szerepet, illetve ez teszi lehetővé a háromdimenziós ábrák képzeletbeli elforgatásának képességét is.

Eltérések a beszédközpontoknál és a sejtközötti állományban

Szintén a Johns Hopkins University kutatói mutatták ki már korábban, hogy a homlok- és halántéklebeny bizonyos, a beszéd szempontjából fontos területei - az ún. Broca- és Wernicke-régiók - jelentősen nagyobbak a nők esetében. A 23, illetve 13%-os eltérések magyarázhatják a nők fejlettebb nyelvkészségét, illetve közismert fölényüket a nyelvasszociált gondolatok használata terén. Az eredményt ausztrál kutatók is megerősítették (University of Sydney), akik 20, illetve 18%-os eltéréseket mértek.

A Yale University (USA) kutatói fedezték fel, hogy a női agy a hallott beszédet mindkét féltekéjét egyszerre használva dolgozza fel, míg a férfiaknál általában csak a bal agyfélteke végzi ezt a munkát. Érdekesség, hogy a piktografikus írást használó keleti férfiak ugyanakkor inkább a nőkhöz hasonlóak e szempontból.

A University of Cincinnati (USA) kutatói állapították meg, hogy míg a férfiaknak több idegsejtje van az agykéreg ugyanakkora térfogatában, addig a nőknél a sejtközötti állomány fejlettebb. Itt futnak az idegsejtek nyúlványai (axonok és dendritek), itt vannak az idegsejtek közötti kapcsolatok, az ún. szinapszisok. Ezek együttesen alkotják az idegsejtek közötti kommunikáció anatómiai alapját.

Eltérések alacsonyabb rendű agyterületeknél

Az agy felépítésének és működésének nemi különbségeit vizsgáló kutatások legtöbbje az agykéregre összpontosít, hiszen itt megy végbe a legmagasabb rendű agyműködés. Férfiak és nők között azonban vannak eltérések az agy más részeinél is. Már 1991-ben kiderült például, hogy a köztiagy hipotalamusz nevű részének - amely alapvető szerepet játszik a hormonrendszer, a vegetatív idegrendszer és az érzelmi funkciók működtetésében, illetve szabályozásában - egyik sejtcsoportja kétszer nagyobb férfiakban, mint a nőknél. E felfedezés akkor vált érdekessé, amikor kiderült: ez a megállapítás csak a heteroszexuális férfiakra igaz, a homoszexuális férfiak ilyen szempontból a nőkhöz hasonlíthatók. Egy ilyen eredmény persze azonnal felszította azokat a vitákat, amelyek a homoszexualitás esetleges biológiai alapjai körül zajlanak.

A hormonok szerepe

"Ha egyszer a férfiaknak és a nőknek - a nemi kromoszómák kivételével - ugyanaz a genetikai anyag jut, akkor vajon mi módon jönnek létre ezek a különbségek? A férfiak és nők eltérő 'képességszerkezete' valószínűleg abból ered, hogy fejlődése során agyukat eltérő hormonális hatások érik. Az élet korai szakaszában az ösztrogének, illetve az androgének (köztük a tesztoszteron) nemi különbségeket hoznak létre. Az emlősök - s így az ember - szervezetében a hímneművé és a nőneművé válás feltételei egyaránt megvannak. Ha jelen van egy Y kromoszóma, férfi ivarmirigyek, azaz herék alakulnak ki, s ez a sorsdöntő első lépés a férfivá válásban. Ha az ivarmirigyek nem termelnek férfihormonokat vagy a hormonok valamilyen okból nem hatnak a szövetekre, akkor a szervezet az alapformát ölti fel: női jellegű lesz."

A legmeggyőzőbb bizonyítékok e tekintetben azoknak a lányoknak a vizsgálatából származnak, akik születésük előtt vagy mindjárt utána nagy mennyiségű hím nemi hormon hatásának voltak kitéve, például örökletes, veleszületett mellékvese-nagyobbodás (congenitalis adrenogenitalis syndroma, CAS) folytán, vagy - még a hetvenes évek előtt - azért, mert édesanyjuk mesterségesen előállított mellékvesekéreg-hormonokat szedett. Jóllehet a nemi szervek emiatti elférfiasodása az élet korai szakában még kivédhető, és gyógyszeres kezelés segítségével elnyomható a hím nemi hormonok túltermelődése, az agyat még a születés előtt ért hatások visszafordíthatatlanok.

Több kutató, például Anke A. Ehrhardt (Columbia Egyetem) és June M. Reinisch (Kinsey Intézet) vizsgálatai szerint a nagy mennyiségű hím nemi hormonnak kitett lányok a későbbiekben fiúsabban és agresszívabban viselkedtek, mint zavartalanul fejlődő leánytestvéreik. Ez a következtetés részben az illetők és anyjuk kikérdezésén, tanári minősítéseken, valamint a lányok által kitöltött kérdőíveken alapul. Persze ilyen módszerekkel elég bajos valószerű eredményt kapni, hiszen abba szinte óhatatlanul belejátszik, mire számítanak egyfelől a lányok életútjának ismerői, másfelől maguk a lányok.

Éppen ezért olyan fontosak és meggyőzőek Berenbaum tárgyilagos megfigyelései. Ő és Melissa Hines (Kaliforniai Egyetem, Los Angeles) CAS-ban szenvedő lányokat figyelt meg játék közben, és tapasztalataikat összehasonlították az érintettek fiú- és lánytestvéreinek viselkedésével. Ha autók és építőjátékok, babák és konyhai felszerelések vagy könyvek és táblajátékok között lehetett választani, a CAS-t elszenvedett lányok inkább a fiús játékokat részesítették előnyben: például - az egészséges lányokkal ellentétben - ugyanannyi ideig játszottak autókkal, mint az egészséges fiúk. Mivel bátran feltehetjük, hogy a szülők CAS-on átesett lányaikat éppúgy a nőies választásokra ösztönözték, mint egészséges leánygyermekeiket, ezek a megfigyelések azt sugallják, hogy a játékválasztást valamiképpen a korai hormonális környezet változtatta meg.

Ugyanígy állunk egy másik, szintén inkább férfi-, semmint női adottság, a térérzék dolgában: a CAS-szal született lányok ebben is fiúsabbak. Susan Resnick (Egyesült Államok Országos Gerontológiai Intézete), Berenbaum és munkatársaik arról számoltak be, hogy e lányoknak jobb volt a teljesítményük egészséges testvéreikénél egy térbeli művelettel kapcsolatos, két térbeli forgatással kapcsolatos, valamint egy felismerési feladatban, amikor egy összetett alakzatba rejtett egyszerű alakzatra kellett ráismerni. Ezeket a feladatokat rendszerint a férfiak oldják meg jobban. Nem volt viszont különbség a két csoport között a többi észlelési vagy beszédbeli feladatban és egy következtetéses feladat megoldásában." (Tudomány, 1992. november)

Evolúciós gyökerek

"Ha meg akarjuk érteni az ember értelmi működését, s vele azt is, miképpen lehetnek különbségek e tekintetben az emberi csoportok között, a mai élet kívánalmain túlra kell tekintenünk. Természetes kiválogatódásunkban nem az olvasni tudás vagy a számítógép-használat volt a mérce. Nyilvánvalónak tűnik viszont, hogy a kognitív képességekben azért jelentek meg különbségek a két nem között, mert evolúciós szempontból előnyösnek bizonyultak. Alkalmazkodásbeli fontosságuk pedig alighanem a távoli múltban gyökerezik. Az emberi agy szerveződését a természetes kiválasztódás határozta meg nemzedékek hosszú során át. Az őskori koponyaleletek arról tanúskodnak, hogy agyunk lényegében ma is olyan, mint őseinké volt ötvenezer éve vagy még régebben.

Agyunk evolúciós kialakulásának évezredei alatt őseink viszonylag kis csoportokban, vadászatból és gyűjtögetésből éltek. Ebben a társadalomban nyilván nagyon szigorú volt a munkamegosztás a nemek között, ahogyan az a ma létező vadászó-gyűjtögető társadalmakban is megfigyelhető. A férfiak dolga volt a nagyvadak elejtése, s ezért gyakran hosszú utat kellett megtenniük. Ők védelmezték a közösséget ellenségeitől és a ragadozóktól, ők készítették és forgatták a fegyvereket. A nők szinte bizonyosan élelmet gyűjtögettek a szálláshely közelében, tisztán tartották az otthont, ételt, ruhát készítettek, és gondot viseltek a gyermekekre.

Ez a munkamegosztás más-más kiválogatódási kényszert róhatott a férfiakra és a nőkre. A férfiaktól azt kívánhatta, hogy hosszabb távon is jól tájékozódjanak, tehát több irányból is felismerjék a földrajzi képződményeket. S persze ügyesen kellett célozniuk. A nőknek otthonuk szűkebb környezetében kellett tájékozódniuk - nyilván jellegzetes tereptárgyak alapján -, körülhatárolt térben finom mozgásokat végezniük, s felfigyelniük a környezetnek és a gyermekek külsejének, viselkedésének apró változásaira." (Tudomány, 1992. november)

Összeállította: B. K. - S. T.

Ajánló: