Pörgő fekete lyukak

A galaxisoktól egészen a csillagokig és a bolygókig, szinte minden pörög, minden forgásban van a világegyetemben. Egy amerikai asztrofizikus, a fekete lyukba örvénylő anyag röntgensugárzását tanulmányozva, először mutatott rá a téridő épületén tátongó repedésekre.

Tod Strohmayer, a NASA Goddard Űrhajózási Központ kutatója a Földtől durván tízezer fényévnyi távolságra lévő, nagyjából hét Nap-tömegű fekete lyuk röntgensugárzására figyelt fel. Pontosabban azt észlelte, hogy a röntgensugárzás másodpercenként nagyjából 450-szer erősödött, ill. gyengült.

Strohmayer ezt úgy magyarázta, hogy az oszcilláció sugárzás a fekete lyuk körüli legkisebb stabilis pályán mozgó forró anyagból származik. Ám az oszcilláció olyan gyors, hogy a sugárzó testnek még kisebb sugarú pályán kellene mozognia annál, mint amit Einstein gravitációs elmélete megenged, mármint akkor, ha a test nem pörögne. Pörgő testnél azonban, még szorosabb pálya, még kevesebb oszcilláció lenne indokolt.

Strohmayer megfigyelése segíti az asztrofizikusokat abban, hogy végre megértsék a gamma-kitöréseket. Naponta egy-egy óriási kitörés valahol az égen, igen valószínű. Egyes elméleti fizikusok azt hiszik, hogy kitörés akkor fordul elő, ha igen nagy tömegű csillag fekete lyukká omlik össze.

Mindenesetre, ez csak szükséges feltétel - a kitöréshez az is elengedhetetlen, hogy az összeomló csillag pörögjön. Túl kis szögsebességgel forgó csillagnál nem történik semmi. Strohmayer szerint nem ártana megpróbálni bizonyítani a fenti elméletet, például elegendő számú, különböző szögsebességgel pörgő fekete lyuk megfigyelésével.