Világító méhlepény

Genetikai módosítással a gének terhesség alatt betöltött szerepe vizsgálható.

Két Rhesus macacus embrióba medúzasejtet, ún. "riportergént" beültetve transzgénes placentát, azaz olyan méhlepényt állítottak elő a Wisconsin Madison Egyetem kutatói, amelyekben az implantált gén ugyanúgy működik, mint a medúzában.

Thaddeus G. Golos arról számolt be, hogy az ily módon született utódok DNS-éből hiányzott az átvitt gén. A magzatok csak szállították a medúzasejtek zöld ragyogását kódoló gént, vagyis a placentasejtekből a terhesség teljes ideje alatt ki lehetett mutatni a hatására termelődő transzgén-fehérjét.

A méhlepényes emlősökre jellemző placenta feladata, hogy a fejlődő magzat számára egyrészt biztosítsa a szükséges tápanyagokat, másrészt továbbítsa a fejlődő szervezet bomlástermékeit az anyai vérkeringés felé.

A jelenlegi kutatás megmutatta, hogy az egyes gének terhesség alatt betöltött szerepe ezzel a módszerrel vizsgálható, így akár az olyan anyai és magzati károsodások, mint a terméketlenség, ismételten spontán abortusz, valamint az alacsony magzati és születési súly okaira is fény derülhet. Az egészséges méhlepény elengedhetetlen a magzat fejlődéséhez, károsodásai a még meg nem született gyermek és az anya megbetegedésének, valamint halálozásának számát nagymértékben növeli.

A zöld csillogást kódoló génről könnyen megállapítható, vajon eljutott-e a célsejtekbe, így szívesen alkalmazzák. A most elvégzett kísérletben először bizonyosodott be, hogy az a születésig tartó fejlődés során mindvégig teljesen működőképes marad, illetve a terhesség annak ellenére sikeres lehet, hogy a nem emberi főemlős anya szervezetébe idegen gén került be.

A génbevitelhez a HIV-vírus genetikai állományának nagymértékben módosított komponenseiből Robert G. Hawley állított elő vektort. A HIV-genom már kis százaléka elegendő, hogy a transzgént elfogadtassa az embrionális sejtekkel, vagyis az beépülhessen a magzati DNS-be. A vírus kórokozó génjei hiányoznak a vektorból. A manipulált embriókat ezután anya-rhesusmajmokba ültették. Egy esetben a majmoknál ritkaságnak számító ikerterhesség is kialakult, igaz, a magzatok egyike élte csak meg a terhesség végét.

A majmok köztudottan igen szoros genetikai rokonságban állnak az emberrel. A velük folyó kísérletek a jövőben is elengedhetetlenek ahhoz, hogy a humán gén- és őssejtterápiát biztonságossá és hatékonnyá fejlesszék. A kutatásnak több haszna is van. Egyrészt nem áll messze attól, hogy olyan majmot teremtsenek, aki nemcsak átviszi az idegen DNS-t egyik fajból a másikba, hanem maga is kifejezze a tulajdonságot. Másrészt fontos információkat szolgáltat a placenta állapotáról, működéséről.

Ez év januárjában immár megszületett az első olyan transzgén-rhesusmajom, aki hordozza az idegen DNS-t, de a kódolt fehérje termelésére képtelennek bizonyult.

A manipulált embriókat kihordó anyák a terhesség felénél antitesteket termeltek a medúzaprotein ellen. Miután a magzat kihordása az apától örökölt gének ellenére eredményesnek bizonyult, az immunválaszok megfigyelése is lehetővé válik. Golos szerint a kísérlet azért nagyon jelentős, mert felderíti az egyes gének szaporodásban és az anyai, illetve magzati jóllét fenntartásában játszott szerepkörét.