Az óceán mélyén eddig ismeretlen tintahal-fajra bukkantak. A "szörnyeteg" ostor-vékonyságú karjai a hatméteres hosszúságot is elérhetik.
"A felfedezés ismét megmutatja, milyen szegényes ismereteink vannak a tengermély világáról. Semmit sem tudunk bolygónk legnagyobb ökoszisztémájáról" - fogalmaz Michael Vecchione, a washingtoni National Museum for Natural History munkatársa.
Összesen nyolc alkalommal látták a teremtményt az Indiai-, az Atlanti- és a Csendes-óceán vizeiben.
A felfedezés
William Sager geológus kétezer méterrel a Mexikói-öböl felszíne alatt, egy speciális tengeralattjáró ablakán át pillantotta meg először a gerinctelen állatot. A Texas A&M University munkatársa így írja le a találkozás pillanatait: "Ott lebegett, úgy két és fél méterrel a fenék fölött, maga mögött vonszolva csápjait, melyekkel az óceán fenekét cirógatta. Nagyon hosszú, vékony karjai voltak - jó tízszer olyan hosszúak, mint a teste. Bámulatos!"
A tintahalak a puhatestűek törzsén belül a fejlábúak (lábasfejűek) osztályába tartozó tengeri állatok, a polipok és a kalmárok rokonai. Egyik fő jellemzőjük a belső, elmeszesedett váz, az ún. szépiacsont, amely evolúciós szempontból az egykori külső héj csökevénye. Közel 100 faj tartozik ide. Nyolc rövidebb és két hosszabb karjuk van, amelyek végén tapadókorongok alakultak ki. |
Az egyik tintahal beleütközött a kutatók tengeralattjárójába - majd hosszas küzdelmet folytatott, hogy megszabaduljon tőle, vagyis karjai valószínűleg rendkívül ragadósak.
Martin Collins, a University of Aberdeen tengerbiológusa úgy véli, hogy az állat vékony, ragadós csápjai a táplálkozást szolgálják: a pók hálójához hasonlóan elkapják a beléjük sodródó apróbb tengeri élőlényeket.
Tengeri pókháló
A látott tintahalak nagy termetűek, ám a kutatók feltételezése szerint mindössze egy-két évesek lehetnek. A tintahalak gyorsan növekednek (a legnagyobb példányok akár egy év alatt 40 kilót is "felszedhetnek"), a párosodás után azonban rögtön elpusztulnak.
Vecchione azt gyanítja, hogy a megpillantott állatok felnőtt Magnapinnidae pacificá-k lehetnek, egy olyan faj tagjai, melyet 1998-ban fedezett fel. Ezekről a lényekről szinte semmit sem tudunk - eddig összesen három darab öt centiméter körüli elpusztult példányt sikerült elfogni.
Sager szavai szerint csupán a "vakszerencsének köszönhetjük, hogy találkoztunk velük". A geológus az Alvin nevű speciális tengeralattjáró apró ablakán át pillantotta meg élete első tengeri sárkányát. Az Alvin nem a mélytengeri fauna vizsgálatának ideális eszköze. "Mintha a szekrényemben utaznék a tenger fenekén".
Vecchione szerint a rendszeresség eredményes lenne. "Ha átfésülnénk a mélyvizeket, jó eséllyel foghatnánk egyet."
Collins azonban arra figyelmeztet, hogy a tintahalak igen visszahúzódó teremtmények, és bámulatos ügyességgel kerülik el a hálókat.
(Fotók: Reuters)
Ajánlat: