A régi görögök úgy tartották, ha Zeusz méregbe gurul, villámokat szór az Olümposzról - és ezzel nem is jártak olyan messze az igazságtól.
Az amerikai Nemzeti Űrtudományos és Technológiai Központ (NSSTC) kutatói most elkészítették a villámlás világtérképét, amelyből kitűnt, hogy a villámok a leggyakrabban a hegycsúcsokat cikázzák körül.
A villámlás és a dörgés hegyes és párás környezetben gyakori. Mindenekelőtt Közép-Afrikában és a Himalája égbe nyúló csúcsainál keletkezik turbulencia útján a felszálló felhőtömegekben elektromosság, amely azután dörgések közepette kisül. A világtengerek felett ellenben ritkábban villámlik.
A kutatók korábban elszórt egyedi mérésekre hagyatkoztak, s többnyire csak talajon elhelyezett villámlásérzékelők álltak rendelkezésükre. A világtengerek felett és a magasabb felhőrétegekben történteket mostanáig homály fedte, azonban az NSSTC nagy sebességű kamerákkal és infravörös érzékelőkkel felszerelt műholdjai immár a tűző napfényben is észlelni tudják a villámokat.
A villámlás világtérképe a Kongó-medence felett mutat maximumot, ott évente 50-nél is több villámlás jut egy négyzetkilométerre. Megállapították azt is, hogy a villámok többsége a felhőkben, illetve a felhők között sül ki, csak minden negyedik csap be a földbe, olvassuk a Spiegelben.