A lemeztektonika hatása az emlősök evolúciójára

A méhlepényes emlősök genetikai vizsgálata arra utal, hogy ezek evolúcióját alapvetően befolyásolta Gondwana szuperkontinens széttöredezése.

Az erszényes állatoknak ezzel szemben nincs ilyen hosszú terhességi idejük, a korai kifejlődés az erszényben történik.

Egymástól független kutatások a méhlepényes emlősöket négy nagyobb csoportra osztották, de az eddig nem volt világos, hogy milyen hierarchikus összefüggés van a csoportok között, és ez megakadályozta a méhlepényesek korai ősföldrajzi elterjedésének a megértését. A négy fő csoport a következő:

1. Afrotheria (elefántok, szirti borzok, lamantinok és tengeri tehenek, földi malacok, arany vakondok, tanrekek és elefántorrú cickányok);
2. Xenartha (tatuk, hangyászok és lajhárok);
3. Laurasiatheria (húsevők (pl. medvék, macskák, kutyák), tobzoskák, bálnák és delfinek, párosujjú patások (pl. vízilovak, tehenek, disznók), páratlanujjú patások (pl. lovak, orrszarvúk), denevérek és rovarevők (pl. cickányok, vakondok, sünök); 4 Euarchontoglira (rágcsálók, nyulak, mókuscickányok, repülő lemurok és főemlősök (pl. emberek, majmok, lemurok).

Science

Ez az időpont nagyon jó egyezést mutat egy nagyon fontos lemeztektonikai elkülönülési folyamattal. A Gondwana nevű szuperkontinens ekkoriban magába foglalta valamennyi déli kontinenst: Afrikát, az Antarktiszt, Ausztráliát, Indiát, Madagaszkárt és Dél-Amerikát.

A szuperkontinens széttöredezése körülbelül 100 millió évvel ezelőtt kezdődött a kréta időszakban, Dél-Amerika és Afrika szétválásával. Az eredmények azt sugallják, hogy a ma élő méhlepényes emlősök közös őse nem az északi, hanem a déli féltekén alakult ki.

Ez a vizsgálat szolgáltatta az első meggyőző molekuláris bizonyítékokat arról is, hogy a főemlősök legközelebbi rokonai a repülő lemurok és a mókuscickányok. A vizsgálat szerint az Afrotheria a legősibb csoport, melyek közül néhány rend soha nem is hagyta el Afrikát. A Dél-Amerikát benépesítő Xenarthra alkotja a következő csoportot.

A méhlepényes emlősök törzsfájának mélyebb részén pedig a kutatók azt találták, hogy a Xenarthra és a Boreoeutheria is közös ősökre vezethető vissza. Az eredmények azonban vitatottak. A fosszilis bizonyítékok alapján ugyanis az emlősök diverzitása csak 65 millió évvel ezelőtt növekedett meg jelentősen.

A vizsgálat készítői szerint viszont többek között éppen abban van az új eredmények jelentősége, hogy ezek alapján jobban előre lehet jelezni, hogy a még ismeretlen emlős ősmaradványok hogy nézhetnek ki, és a Föld mely részein számíthatunk a felbukkanásukra.

Dulai Alfréd