A titkos szaglószerv segít a párválasztásban

Amerikai kutatók kiderítették: az egerek "titkos" szaglószerv segítségével választják ki szexuális partnereiket. Egyelőre nem tisztázott, hogy mi a szerepe ugyanennek a szervnek az emberi kommunikációban.

Az egerek orrában található az úgynevezett vomeronazális szerv (vomeronasal organ, VNO). Bár sok kutató úgy véli, hogy ez a szaglórendszer az ember esetében nem működik, mások lehetségesnek tarják, hogy az egerekhez hasonlóan emberi viselkedésére is hatással van.

A Science folyóirat beszámol róla, hogy a kutatóknak sikerült az egerek vomeronazális rendszerének működéséhez nélkülözhetetlen gént azonosítaniuk.

Mikor a Harvard Egyetem kutatói olyan egereket tenyésztettek ki, amelyek szervezetéből a vomeronazális szerv működéséhez nélkülözhetetlen gént eltávolították, megfigyelték, hogy az állatok viselkedése jelentősen eltér a normális egyedekétől.

A megváltoztatott génállományú hímek például nem tanúsítottak jelentős agressziót, amikor a ketrecükbe más hímeket helyeztek. Még érdekesebb, hogy ugyanolyan hévvel udvaroltak hímeknek, mint nőstény társaiknak; és rendszeresen előfordult, hogy párosodni próbáltak velük.

A vomeronazális szerv az orrban helyezkedik el, ám elkülönül az orr azon részeitől, amelyek magában a szaglásban játszanak szerepet. A tudósok felvetése szerint ez a szerv az agy egy másik régiójához csatlakozik, mint a tulajdonképpeni szaglószerv; szerepe pedig nem más, mint a nemek megkülönböztetése.

Ellentmondó elméletek

A VNO szerepét már az állatok esetében sem könnyű meghatározni, de az ember esetében a helyzet még bonyolultabb.

Az emberek túlnyomó többsége rendelkezik hasonló szervvel – a nazális szeptumban (orrsövényben) található, és nagysága nem haladja meg a fél millimétert.

A kutatók azonban eddig nem tudták bizonyítani, hogy a felnőtt ember vomeronazális szerve működőképes. A jelek szerint a szerv az embriók szervezetében, sőt akár az újszülötteknél is működik, de később visszafejlődik.

A legtöbb szakértő elképzelése szerint az emberi kommunikációban ugyan fontos szerep hárul a szaglásra, de erre a tevékenységre az orr fő szaglószövetében, és nem a vomeronazális szervben kerül sor.

A tanulmány szerzői mindenesetre leszögezik: a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján egyelőre nem tűnik valószínűnek, hogy az emberi libidót a vomeronazális szerven keresztül genetikai úton befolyásolni lehetne.

Tim Jacob professzor (Cardiff Egyetem) úgy véli, hogy annak ellenére, hogy a VNO kérdése megosztja a kutatókat, óriási jelentőséggel bírna, ha sikerülni bebizonyítani, hogy hatással van az emberi viselkedésre.

"Eddig nem sikerült kimutatni, hogy kapcsolatban áll az aggyal. Amennyiben azonban bebizonyosodik, hogy az emberi VNO működőképes, az emberi kommunikáció új területei tárulhatnak fel."

Korábban:

Apakomplexus a nők párválasztásában