A nyaktiló alá lépett, és lefejezték. Előző este hat üveg sört kért és kapott vacsorára. Az igazságszolgáltatás számára ezzel lezárult egy bűnügyi fejezet, a "bajor Robin Hood" (1875-1902) neve azonban még ma is legenda.
Az új évszázad bajor vezető rétege számára Kneissl "átkozott gyilkos" volt, aki 1900-ban az elfogatását megelőzően tűzharcban megsebesített két csendőrt. Az egyik a helyszínen elvérzett, a másik ugyan felgyógyult, de rövidesen meghalt tüdőgyulladásban.
A parasztoknak és a kisembereknek azonban tetszett Mathias Kneissl, aki újból és újból a bolondját járatta katonák és csendőrök százaival, rendre kereket oldott előlük. Ebben segítette őt a lakosság is, amely szolidáris volt nyomorúságos életkörülményeivel.
Csak amikor az akkori időkben szokatlanul nagy jutalmat, ezer márkát tűztek ki a nyomravezetőnek, akkor árulta el őt valaki. Elfogásakor a tűzharcban maga is megsebesült. A müncheni bíróság megvárta, hogy felépüljön, aztán halálra ítélte.
A későbbi rabló "bűnözői karrierje" 1891-ben kezdődött, amikor három napra "hűvösre tették", amiért iskolás létére táncmulatságon vett részt. Négy hónapra rá vadorzásért már két hónapi börtönbüntetésre ítélték. Két évvel később emberölési kísérletért ötévi börtönbüntetést kapott, amelyet az utolsó napig kitöltött.
1900-ban szabadult, és nyomban ismét összeütközésbe került a törvénnyel: fegyvereket lopott, amelyekkel később a két csendőrt megsebesítette.
Mathias Kneissl, mint rabló, gyilkos és népi hős rövid idő alatt legendává lett, azt tartották róla, hogy segíti a szegényeket és szembeszáll az őt könyörtelenül üldöző államhatalommal. Éppen azért tudta hosszú időn át elkerülni a letartóztatást, mert mindig menedékre talált hazájának parasztjai között.
A "bajor Robin Hood"-ra emlékeztet a még ma is gyakran hallható mondás: "Geisenhofenben helybenhagyták, Münchenben bevarrták, Augsburgban lenyakazták."