Varázsütésre jelentek meg a kontinensek

Amerikai kutatók szerint a kontinensek viszonylag hirtelen emelkedtek ki 1 milliárd évvel ezelőtt a földfelszín 95%-át beborító óceánból.

Az 1960-as évek óta tudjuk, hogy a kontinensek tektonikus lemezeken helyezkednek el, és folyamatosan sodródnak egy részlegesen megolvadt kőzetréteg fölött.

Az óceáni kéreg a távolodó lemezek között folyamatosan képződik, a lemezek ütközésekor pedig alábukik és megsemmisül. Jelenleg az óceáni aljzatok kérge jóval vékonyabb, mint a kontinensek alatti kéreg.

A korai Földön az óceáni kéreg és a kontinentális kéreg vastagsága nem különbözött jelentősen. A Kalifornia Egyetem kutatói szerint ez egyben azt is jelenti, hogy az óceánfenék és a kontinensek magassága között is kisebb volt a különbség a jelenleginél.

Emiatt az óceánok sokkal sekélyebbek voltak a maiaknál, és a vizük jóval nagyobb területre kiterjedt a szárazföldek fölött. Akkoriban a bolygó felszínének 90-95%-át borította tenger, a mai 70%-kal szemben.

Eddig a pontig általában egyetértenek a geológusok. Az viszont már erősen vitatott, hogy milyen gyorsan alakult át a vízzel borított, néhány kis szigettel rendelkező Föld nagy kontinentális földtömegekkel tarkított bolygóvá.

Az új elmélet szerint a kontinensek geológiai értelemben viszonylag hirtelen emelkedtek ki az óceánból, a Rodinia névre hallgató szuperkontinens képződésével egyidejűleg. Ekkor feltehetően a lemeztektonikai folyamatok is jelentősen megváltoztak. A fenti következtetésre az ofiolitok vizsgálatával jutottak.

Ofiolitoknak nevezzük az egykori óceáni kéreg maradványait, amelyek a lemezek alábukása során felgyűrődött kőzetek között becsípődve őrződnek meg.

A nagy szárazföldi földtömegek megjelenése jelentősen befolyásolhatta az időjárást, megváltoztatta az óceáni áramlatokat és hozzájárult az évszakok megjelenéséhez.

Ezek a környezeti változások elősegítették az atmoszféra oxigénszintjének az emelkedését, ami lehetővé tette az új életformák robbanásszerű megjelenését körülbelül 550 millió évvel ezelőtt (kambriumi robbanás).

Az új elmélet jelentős hatással lehet a Naprendszer többi bolygójának kutatására is. A Marson a lemeztektonikai folyamatok látszólag beindultak egykor, de aztán valami miatt leálltak. A Vénuszon a jelek szerint aktív vulkanizmus és gyűrt, törésekkel szabdalt kéreg figyelhető meg, de a miénkhez hasonló tektonikai lemezek nélkül.

A Vénusz kérge valószínűleg hasonlít a korai Földéhez, ahol az összes kéreg körülbelül ugyanolyan vastagságú volt. Alapvető különbség lehetett a Föld és a Vénusz között a víz jelenléte, ami feltehetően elősegíthette a Földön a kontinentális lemezek mozgását.

Dulai Alfréd