A háztartási szemétben rejlő kincsek gazdaságos hasznosítására kevés jó megoldás van. Drezdában ígéretes technológiát fejlesztettek ki, amely feleslegessé teszi a drága és bonyolult szelektív hulladékgyűjtést. Végtermékként eltüzelhető kis "szemétkolbászkák" keletkeznek és az éghetetlen anyagokat is újrahasznosítják.
A szeméthegyek nedves, ragadós masszáját először felaprítják, majd baktériumokkal kezdik emészteni. A bontás során hő keletkezik, a nedvesség kondenzvíz formájában csapódik le. Egy hét alatt a massza mintegy harminc százalékot veszít térfogatából.
Automata szalagok dolgoznak azon, hogy a könnyű és a nehezebb összetevőket szétválasszák, így elkülönülnek a majdani éghető és éghetetlen anyagok is. A befúvott légáram a könnyű alkotókat átrepíti egy másik szállítószalagra, az üveg, kerámia, kő és fémalkotók alul kipotyognak. Alig van szükség emberi beavatkozásra.
A fém alkotórészek közül mágnes-tekercs választja ki a vasdarabokat, amelyek végül fémfeldolgozóba kerülnek. Az üveg és kőtömeg pedig egy "fényszalagon" megy át, ahol különválasztják a fehér, a zöld és a barna üvegeket. A "maradék-massza" papírból, kartonból, gumiból, fából, műanyagból és textilből áll. Préselés és szárítás után ezekből készülnek a szemétkolbászkák.
A drezdai szemétüzemben naponta százhatvan tonna tüzelőanyag készül kétszázötven tonna háztartási hulladék felhasználásával. A szemétkolbászkák fűtőértéke a barna szénéhez hasonló. Folyékony metanollá is alakíthatják, ami a tüzelőanyag kamrák ideális hajtóanyaga. Drezdában még az eltüzelhetetlen keveréket - zúzott üveget, kerámiát, köveket - is továbbhasznosítják, például az útépítéseknél. Így az új szemétmű egy éves használata után az itteni szeméttelepet be is zárták.
Delta