Expedíció a Signy-tavaknál

Korai tavaszok, meghosszabbodott nyarak Európában, olvadó jégpáncélok az Antarktiszon...Vajon a globális felmelegedés áll a jelenségek hátterében, vagy helyi tényezők okozta, egymástól független eseményekről van szó?

Az Antarktiszi-félsziget mentén, északról délre tartó, hullámszerűen vonuló klímaváltozás tapasztalható. Óriási jégmezők omlanak össze - először a Larsen A nevű, nemrégiben pedig a Larsen B.

Az általános felmelegedés értéke nem nagy, mindössze fél fok. A déli kontinens belső területein, ahol az átlaghőmérséklet mínusz 40 Celsius-fok körüli, e fél fokos hőmérsékletemelkedésnek nincs különösebb hatása.

Ezzel szemben az Antarktisz peremén, ahol a nyári középhőmérséklet megközelíti az olvadáspontot, ez a fél fok éppen elegendő ahhoz, hogy beindítson egy öngerjesztő folyamatot.

A Brit Antarktiszi Kutatóközpont munkatársai egyre több érvet találnak amellett, hogy a viszonylag kis mértékű, 0,5 Celsius-fokos globális hőmérséklet-emelkedés a világ legérzékenyebb területén, az Antarktiszi-félszigeten drámai környezeti változásokat indít el.

Lloyd Peck és munkatársai azt vizsgálják, miképpen hat ez az Antarktisz-közeli Signy-sziget tavainak állapotára.

Lloyd Peck biológus, a Brit Antarktiszi Kutatóközpont munkatársa közel húsz éve figyeli a változásra utaló jeleket, s ezen időtartam alatt olyan rohamos változást tapasztalt, ami egy tó-ökológus számára döbbenetes mértékű mind a környezetet, mind pedig a tó életközösséget illetően. 1980-ban a kis sziget tavai csaknem állandóan jégsapkával voltak borítva. 15 evvel később, a kép már egészen másképp festett.

"Ma sokkal több nyitott vízfelületet látunk, több szikla bukkan elő a tavak körül. A szigetet borító jégsapka folyamatos összehúzódásban van. Tehát ami már az első pillantásra igazán szembeötlő, az a sziget kiszínesedése, igaz ugyan ez ebben az esetben a sziklák szürke színét jelenti."

Amint fogy a jég mennyisége, egyre több fény jut a tavakba. A fény energiája felmelegíti a kiváló hőtároló képességű üledékes kőzeteket a tó fenekén. Az üledékben tárolt hő télen visszasugárzódik a tó felszíne felé, és egyre hosszabb időszakokra akadályozza meg a jégképződést. A tavak üledékében tárolt hő felerősíti a globális felmelegedés értékét.

A kis hőmérséklet-emelkedés hatásara a tavak állandóan fagyott állapotból részlegesen fagyott állapotba kerülnek, ahol a nyílt vízfelület nagysága egyre nő .

Öngerjesztő folyamatról van szó, amelynek eredményeként a környezet egyre melegebb és melegebb lesz, ami aztán egy rendkívül gyors ökoszisztéma-változást eredményez.

A kutatók fokozatos átalakulást tapasztalnak. A folyamat elején más sincs a tavakban, mint egy kis alga, majd ahogy egyre több lesz az alga, egyszer csak megjelennek a belőlük élő állatok is.

Ehhez hasonló hőmérséklet emelkedést a szibériai és a kanadai tavakról, valamint Amerikából, a Nagy Tavakról is jelentettek. Sok kutató ezt a nagyvárosokhoz való közelséggel magyarázta és tagadta, hogy bármi köze is lenne az általános felmelegedéshez.

Most azonban, hogy ugyanezt a jelenséget az Antarktisz érintetlen vidékén is felfedezték, a globális felmelegedés veszélye tagadhatatlanná vált.

Delta