A látszólag tiszta víz és a mégis bekövetkező fertőzések hátterében baktériumok és vírusok állnak, amelyek a szennyvízzel kerülnek a tengerbe. Sajnos egyáltalán nem szokatlan látvány, hogy a szennyvíz itt-ott még ma is tisztítás nélkül, közvetlenül a tengerbe ömlik.
Ennek a gyakorlatnak remélhetően 2005-re vége, legalábbis az Európai Unió országaiban, ahol erre az időpontra üzembe kell állítani az előírt szennyvíztisztítókat.
Ezekben többszörösen tisztított szennyvíz készül. Az új módszerek egyesítik a mikrobiológiai szennyvíztisztítás és a fito-tisztítás előnyeit. Ez utóbbi a növényi kultúrákat vonja be a szennyvíztisztításba.
Az Európai Unió országokban arra is gondot fordítanak, hogy az állattartó telepek mellett a legelőkről is kevesebb szenny kerüljön a felszíni vizekbe. Egy birka például tízszer több baktériumot ürít naponta, mint egy ember.
Márpedig ezek az állatok vándorolnak a mezőn, a patakok, folyók mentén, fekáliájuk a földre kerül, majd egy eső után bemosódik a legközelebbi folyóba, amellyel persze csak idő kérdése, hogy a tengeri strandra is kijusson.
A Skóciai Mezőgazdasági Intézet kutatási eredményei alapján ma már ismert az út, ahogyan a baktériumok a talajon át a vízgyűjtőbe jutnak. Ennek alapján tanácsokat is kidolgoztak a farmerek számára, hogyan tudják megvédeni vizeiket a fekáliás szennyezéstől.
Olyan egyszerű gyakorlati teendőkről van szó, hogy nedves, fagyott vagy lejtős terepen ne trágyázzanak, tartsanak legalább tíz méteres védőtávolságot a víztől, ellenőrizzék nem keveredik-e az esővízzel a saját tisztító-mosató rendszerük, és lehetőleg ne engedjék be az állatokat a felszíni vizekbe.
A tanácsok közt van, hogy az itatóvizet külön tartályokban tartsák, az átvonuló utakon pedig létesítsenek kis hidakat a csermelyek, patakok felett.
Skóciában a gazdálkodókat folyamatosan továbbképzik ezekre az új módszerekre, az együttműködés példamutató.
Delta