A körzeti erdőtervek adataira épülő vizsgálat a Tisza teljes magyarországi szakaszán a gátak közé zárt árterületek, valamint a mentesített oldalnak a folyóval a talajvíz révén együtt élő erdeit érintette.
A nemzetközi zöld szervezet felméréséből kiderül, hogy az előrejelzésekkel ellentétben az elmúlt évtizedben nem folytatódott a vizsgált erdei élőhelyek területcsökkenése és a térség természeti értékekben sem lett szegényebb.
A WWF Magyarországa kedvező változásokat elsősorban az öt éve életbe lépett természetvédelmi törvénynek és az erdőtörvény lehet, hiszen ezek jogszabályok a korábbinál hangsúlyosabban írják elő az erdők természetvédelmi szempontú kezelését.
A tiszai ártéri erdők számára a legnagyobb gondot a mesterségesen telepített nemes nyarak okozzák, amelyeknek állományait szélsőségesen szegényes növényzet és állatvilág jellemzi.
A civil szervezet szerint szerencsés változás, hogy ezeknek a faültetvényeknek a Tisza menti összes erdőterülethez viszonyított aránya 1990-hez képest 0,7 százalékkal 41,3 százalékra csökkent, így nagyobb tér jut az értékes, őshonos ártéri erdőtársulásoknak, mint például a tölgyeseknek, füzeseknek.
A tölgyesek aránya 5,9 százalékról 6,4 százalékra, a füzeseké 1,5 százalékról 2 százalékra nőtt az elmúlt tíz évben. Magas arányt képvisel a fehér nyár, amelynek elterjedtsége 1,6 százalékponttal 12,5 százalékra emelkedett, és a fekete nyár, ami 0,2 százalékponttal 6,2 százalékra csökkent.
A WWF Magyarország a folyószabályozást, illetve az ahhoz kapcsolódó vízrendezéseket, lecsapolásokat tartja még az ártér ökológiáját hátrányosan befolyásoló tényezőnek. A zöld szervezet szerint ezek hatására az egész Alföld természeti képe megváltozott és veszélybe került a Tisza-völgy természetes élővilága.
A WWF 1990 óta foglalkozik az ártéri erdők védelmével. Célja a hosszú távon fenntartható gazdálkodás elterjesztése.
Az ártéri erdő - a környezetvédők szerint - jó példa erre, mert miközben e területek természetvédelmi értéke magas, jellemzőjük a biológiai változatosság, tartós jövedelemtermelést tesznek lehetővé, s így ökológiai-ökonómiai biztonságot adnak egyszerre.
Az ártéri erdő az egyik legfontosabb élőhely-típus, amely mára erősen megfogyatkozott Európában, és a hazánkban található jelentősebb állomány is veszélyben van - olvasható a tanulmányban.