2002 júniusában kiderült, hogy a nagy tömegű szonda esetében a légzsákok nem elég erősek a becsapódás megfelelő mértékű tompításához. A becsapódási sebesség csökkentéséhez ezért új, 56%-kal nagyobb felületű ejtőernyőt terveztek. Az új ernyőt - amely könnyebb anyagból készült, így tömege az eredetihez képest nem változott - aerodinamikai szempontból 2002. augusztus 30-án próbálták ki, sikerrel. A tesztet újabb sikeres próbák követték, majd szeptember 12-én meggyőződhettek az ernyő kinyílásának megfelelő sebességéről is.
2002. október 18-án sor került az ejtőernyő első terheléses próbájára is, egyelőre 90 méteres magasságból. A teszt remekül sikerült: az ernyő egy másodpercen belül tökéletesen kinyílt, s igen stabilnak bizonyult. A legizgatottabb minden bizonnyal Colin Pillinger professzor, az Open University planetológusa lehetett, aki a Beagle 2 tudományos csapatát vezeti. "Az összes műszerünk ott lóg majd ennek az ernyőnek a végén" - mondta a BBC-nek. "Ha nem tudunk épségben landolni, mindenünk odavész."
Az ejtőernyőt a léggömb-specialista Per Lindstrand cég készítette egy olyan speciális nylonból, amelynek anyaga jóval könnyebb a "normális" ejtőernyők anyagánál.