Amerikai kutatók a kígyókarú tengeri csillagokat tanulmányozzák, amelyeknek a karjait szinte tökéletes lencsék borítják. Ezek a lencsék körkörös látást biztosítanak az állatoknak. A kutatók szerint ezek jobbak, mint bármilyen optikai készülék, amit a laboratóriumokban fejlesztettek ki. Ezért el is határozták, hogy új elméletek és technológiák kifejlesztése helyett inkább alaposabban szemügyre veszik ezeket a tengeri élőlényeket.
A kígyókarú tengeri csillagok figyelemreméltó "éleslátása" annak a több ezer kalcitkristálynak köszönhető, ami a kalcium-karbonátból felépülő vázban helyezkedik el. Ezek egyrészt páncélként szolgálnak, másrészt pedig "mindent-látó" szemként biztosítják, hogy az állat észrevegye a ragadozókat, és el tudjon menekülni előlük.
A lencsék a teljes testet körülveszik, így minden irányból szolgáltatnak információt, perifériás látást biztosítva az állatnak. A technikai fejlesztéssel foglalkozó szakemberek ezt szeretnék megvalósítani az optikai berendezéseknél is, különösen a kameráknál. Hiszen így nem csak egy lencse irányulna egy adott irányba, hanem több száz, vagy akár ezer lencse orientálódhat különböző irányokba.
Az optimista kutatók szerint a kígyókarú tengeri csillagok a jövő kommunikációs hálózatait is pozitív irányba befolyásolhatják. Ugyanis lencséket használnak arra a célra, hogy fókuszálják azt a fényt, amely a digitális jeleket szállítja. A kutatók reménye szerint a kígyókarú tengeri csillagtól megtanulható, hogyan tudják ezt hatékonyabban végezni, s ezáltal megnövelni az optikai szálakon keresztül szállítható információ mennyiséget. Ezek a tengeri élőlények ugyanis körülbelül hússzor jobban tudják fókuszálni a fényt, mint a mesterségesen előállított lencsék.
Dulai Alfréd