A Chandra röntgenműholdnak köszönhetően 2002-ben láthattuk először Galaxisunk központi tartományának valódi arcát. A Tejútrendszer szívében a korábban feltételezettnél jóval nagyobb a csillagkeletkezés és a csillagpusztulás üteme, s a nagy központi fekete lyukon kívül százával hemzsegnek itt a fehér törpék, neutroncsillagok és kisebb fekete lyukak - mindannyian a csillagfejlődés végállomásai. A heves folyamatok, például szupernóva-robbanások felfűtő hatása miatt az egész központi tartomány több millió fokos, röntgensugárzó gázanyagban úszik.
A teljes méretű kép és további információk a Chandra honlapján.