Homeopátia - a gyógyító semmi. Ezzel a címmel jelent meg a Sulinet Biológia rovatában az az írás, amelynek legnagyobb erénye, hogy tárgyilagosan próbálja bemutatni a homeopátiával kapcsolatos, természettudományi szemszögű fenntartásokat. Megismerhetjük a mindössze két évszázadra visszatekintő módszer gyökereit, kezdeti sikereinek és mai felvirágzásának okait.
A gyógyító semmi
Hasonlót a hasonlóval kell kezelni - ma is ez a homeopátia első és legfontosabb elve. Ami nagy mértékben valamilyen tüneteket vált ki, az kisebb mennyiségben gyógyító hatású lehet. Ez nem idegen gondolat az orvostudománytól, gondoljunk csak a védőoltásoknál alkalmazott legyengített kórokozókra. A homeopátia "szakértői" azonban azt állítják, hogy minél kisebb adagot alkalmazunk, annál hatásosabb lesz a szer.
A homeopátia alapelvei szerint minden kórnak egyetlen, megfelelő szer a valódi ellenanyaga. A megfelelő betegségképhez meg kell találni a hasonló gyógyszerképet, és azt a szert kell adni, minél súlyosabb a kór, annál nagyobb hígításban.
Egy konkrét példa: létezik olyan homeopátiás szer, amelynek elkészítéséhez kétszázszor hígították az eredeti oldatot a százszorosára. Ahhoz, hogy ennek a szernek egyetlen átlagos literjében legalább egy darab hatóanyag-molekula maradjon, a kiinduló oldatnak literenként sokkal több molekulát kellene tartalmaznia, mint ahány atom van a teljes Világegyetemben.
A siker okai
A homeopátia megjelenése után gyorsan nagy népszerűségre tett szert, ami nem is csoda, ismerve az akkori időszak orvosi eljárásait. Abban az időszakban, amikor érvágással, hánytatással és köpölyözéssel próbáltak mindent gyógyítani, az a doktor, aki ártalmatlan folyadékokat és apró tablettákat javasolt, gyakran több eredménnyel járt, hiszen biztosan nem ártott a betegeinek.
A hatás alapja a hit
Végső soron a beteg önmagába, a saját gyógyulásába vetett hite az alapja annak, hogy a homeopátiás szerek látszólag valóban használnak. Valójában tehát a beteg önmagának használ - miközben mások kihasználják.A homeopátiás módszerek vizsgálatakor szinte lehetetlen a placebo-hatás kiszűrése. Ismert ugyanis, hogy remek eredmények érhetők el olyan tablettákkal is, melyek semmiféle hatóanyagot nem tartalmaznak, elég az, ha a beteg meg van győződve hatékonyságukról.
A homeopátiás orvosok hosszasan és behatóan foglalkoznak a betegeikkel, hiszen nem csak egy tünetegyüttesre kíváncsiak, hanem az egész személyiséget meg akarják ismerni. A beteg tehát úgy érzi, hogy most valóban törődtek vele, ezért a gyógyszerben is nagyobb hite lesz.
20 millió dolláros kacsa
Jelenlegi kémiai és fizikai ismereteink szerint a homeopátiás gyógyszerek többsége a beléjük vetett hiten túl semmiféle hatóanyagot nem tartalmaz. Bárhogyan is nézzük, természettudományos szempontból a homeopátiás szerek többsége egyszerű víz, alkohol vagy tejcukor. Egy gyakran használt homeopátiás gyógyszer, az Oscillococcinum kacsamájból készül. Forgalma az USA-ban évente 20 millió dollárnyi. A hígítás akkora, hogy elegendő minden évben csak egyetlen kacsát leölni, hogy ellássa a teljes Egyesült Államokat - ez az állat tehát a húszmillió dollárt érő kacsa.
A homeopátia tehát egyszerűen kivonja magát az európai természettudomány által felállított keretek közül és így - az asztrológiához igen hasonlóan - valahol a hit és a tudás közti szürke mezőben mozog. Ugyancsak hasonlít az asztrológiához abban is, hogy szemérmetlen módon kihasználja az emberek tájékozatlanságát, félrevezeti és becsapja őket, s mindezért alaposan megkéri az árat is.
Végső soron a beteg önmagába, a saját gyógyulásába vetett hite az alapja annak, hogy a homeopátiás szerek látszólag valóban használnak. Valójában tehát a beteg önmagának használ - miközben mások kihasználják.
Az alábbi részleteket a Sulinet szerkesztőségének hozzájárulásával közöltük, s ha a téma felkeltette érdeklődését, elolvashatja a teljes cikket is.
Kérjük, írja meg homeopátiával, illetve a fenti cikkel kapcsolatos véleményét!