Forróvizes hasadékok a Jeges-tengerben

A tengerkutatók kilenc hidrotermális hasadékot fedeztek fel az eddig szinte teljesen ismeretlen Gakkel-hátság térképezése közben. Az elszigetelt területeknek akár egészen speciális élővilága is lehet.

A vizsgált óceánközépi hátság 1770 km hosszan kanyarog: Grönlandtól északra indulva egészen Szibériáig követhető. A hidrotermális hasadékok felfedezése a felmérés során teljesen váratlan és izgalmas esemény volt. A szakemberek ugyanis már régóta úgy gondolták, hogy ezen a területen legfeljebb csak néhány hasadék létezik, és azokat is nagyon nehéz lenne megtalálni.

Az óceánközépi hátság ott alakul ki, ahol két kőzetlemez távolodik egymástól, és a mélyből feláramló láva kitölti az így keletkező hézagot. A Gakkel-hátságnál évenként 1 cm a távolodás mértéke, ami a legalacsonyabb érték az ismert hátságok között. Az eddigi tapasztalatok szerint a hidrotermális hasadékok gyakorisága egyenes arányban van a szétterjedés sebességével. Így nem csoda, hogy itt kevés hasadékra számítottak a kutatók.

A tenger aljzatának feltérképezését 9 hétig tartó expedíció végezte egy amerikai jégtörő és egy német kutatóhajó részvételével. A hasadékok felfedezése során miniatűr, távirányítású eszközt használtak. A berendezést acélkábelen leengedik a tenger aljzatára, ahol megméri a mélységet, a hőmérsékletet és a vízben lebegő részecskék koncentrációját. Ezek révén tudták azonosítani a hidrotermális folyadékok jelenlétét, ami egyben jelzi a víz alatti hasadékok létezését is.

A hidrotermális folyadék úgy áramlik ki a tengeraljzaton keresztül, mint a füst a házkéményen (lásd a képen), és ennek jeleit sokkal könnyebb felfedezni, mint magát a hasadékot. Ilyen árulkodó jel lehet a környezetnél sokkal magasabb hőmérséklet, és a víz rendkívül magas ásványi anyag tartalma. A hasadékokból előtörő forró folyadék hőmérséklete elérheti a 350 Celsius-fokot, és rendkívül gazdag például kénben és sóban. A hasadékok körül rendszerint sok szulfidos ércásvány rakódik le.

További izgalmas kérdések várnak válaszra az északi területen. A hidrotermális hasadékok olyan rendkívüli ökoszisztémáknak adnak életet, amelyeket sehol máshol nem ismerünk. Az itteni mikroorganizmusok a napfény hiányában a feltörő kémiai anyagokat használják fel (kemoszintézis) és egy rendkívüli tápláléklánc alapját alkotják. Sokan úgy gondolják, hogy az ilyen környezetek lehettek a földi élet kialakulásának legvalószínűbb helyszínei. A kutatók most különösen érdeklődve várják az első lemerüléseket, hogy megismerhessék az itteni élővilágot. Izland ugyanis elzárja a Gakkel-hátságot az Atlanti-hátságtól, így közvetlen összeköttetés híján ez a terület izolálódott a világóceán többi hasadékától. Az izoláció pedig akár egészen speciális élővilág kialakulásához is vezethetett.

Dulai Alfréd