A nőstény japán makákók például különösen kedvelik az "egyéjszakás kalandot" - állítja Paul Vasey pszichológus, az albertai Lethbridge Egyetem munkatársa.
Vasey egy majomcsapat 120 egyedét figyelte meg az Arasijama hegyekben, Kiotótól nem messze. Eredményeit a Tudomány Fejlődéséért Amerikai Társaságának éves találkozóján adta elő.
A nőstények gyakran töltik "szabadidejüket" más nősténymajmok társaságában. Együtt esznek, együtt alszanak, és együtt tetvészkednek. Nemegyszer még a párzást is imitálják, és a közeledő hímek legnagyobb részét - tízből kilencet - elkergetik.
Evolúciós rejtély, hogy mi módon alakulhatott ki a saját nem iránti érdeklődés. Nem világos, hogy milyen előnyük származhatna ebből akár a kölykök felnevelésében, akár a hímek meghódítása terén.
A nőstény makákók kölcsönös vonzalma ugyanakkor nem csorbítja reprodukciós esélyeiket. Talán egyszerűen arról van szó, hogy a kevésbé agresszív, együttműködésre hajlamosabb nőstények jobb társaságot jelentenek.
Legalább tizennégy másik faj - így a kanadai lúd és egyes denevérek - egyedei is vonzódnak időnként azonos nemű fajtársaikhoz -.mutat rá Joan Roughgarden, a Stanford Egyetemen dolgozó evolúcióbiológus. Korábban úgy tűnt, ez a viselkedés éppenséggel az a kivétel, amely erősíti a szabályt, de "mára a megfigyelések hatására mintha átbillenne a mérleg" - fogalmaz Rougharden. "Felül kell vizsgálni az evolúcióbiológia alapkérdéseit" - teszi hozzá a kutató.
A párosodás e szerint nem csak az utódnemzést szolgálja, de elősegíti a társas kapcsolatok kialakítását és az életben maradást is. Rougharden szerint elérkezett az ideje annak, hogy a darwini szelekciós modellt kiegészítve lefektessék a társas kiválasztódás elméletét.