Bolygónk mágneses tere a földmagban generálódik. A szilárd belső vas-nikkel mag körül áramló anyag - a külső, folyékony mag anyaga - a dinamóhatás elvén alakítja ki a Föld mágneses terét, amely tehát elektromágneses tér (a belső mag a dinamó "állórésze", a külső pedig a "forgórész").
A mágneses tér alapvető fontosságú az élet védelme szempontjából, mivel pajzsként véd bennünket a világűrből érkező, mutációkat okozó részecskeáradattól. A mágneses tér segítségével számos élőlény tájékozódik, s az ember sok navigációs eszközének is ez az alapja.
Mágneses pólusátfordulás már számos alkalommal bekövetkezett a földtörténet során. Ilyenkor az északi és a déli mágneses pólus helyet cserél. A jelenség oka és pontos időtartama ismeretlen.
A mágneses pólusok - amelyek egyébként nem pontosan esnek egybe a földrajzi pólusokkal -folyamatosan változtatják a helyüket (ún. mágneses pólusvándorlás). Ez a jelenség minden valószínűség szerint végig jellemző volt a földtörténet során, s az utóbbi mintegy 7000 év változásait már viszonylag pontosan követhetjük a kőzetekbe zárt mágnesezhető ásványok vizsgálatával.
Az utóbbi évek tapasztalatai szerint a mágneses pólusvándorlás egyre növekvő intenzitást mutat. Az északi mágneses pólus 1904-ben Roald Amundsen mérései szerint még nagyjából ugyanoda esett, ahová John Ross 1831-es, bár kevésbé pontos mérései alapján helyezték. Ezután lassú északi irányú mozgásba kezdett, ám 30 évvel ezelőtt megváltozott a viselkedése és felgyorsult: mintegy négyszer olyan gyorsan mozog, mint a korábbi időszakban.
E felgyorsult mozgás mellett a mágneses térerő is változik. David Kerridge, a Brit Geológiai Szolgálat (British Geological Survey) a BBC-nek elmondta: erős bizonyítékok vannak arra vonatkozóan, hogy a mágneses tér intenzitása évszázadonként körülbelül 5%-kal gyengül.
Néhány kutató szerint ezek már annak a jelei, hogy a két mágneses pólus helycserére készül, azaz mágneses pólusátfordulás előtt állunk. A jelenlegi legelfogadottabb modell szerint a folyamat a következőképpen zajlik: a mágneses tér ereje fokozatosan csökken, majd teljesen megszűnik, s ez az állapot néhány ezer évig áll fenn. A mágneses tér azután újra generálódik, de fordított polaritással.
Jelenlegi mágneses mérések arra utalnak, hogy a földmag Dél-Afrika alatt fekvő régiójában egy fordított mágneses polaritású terület épült fel. A szakértők szerint a kérdés az, hogy tovább növekszik-e, vagy elhal.
A geológiai minták alapján mágneses pólusátfordulás átlagosan 250 ezer évente történik. Ugyanakkor az utolsó mintegy 750 ezer éve következett be, így most már "bármikor" várható a jelenség. A folyamat azonban minden valószínűség szerint nem hirtelen következik be, hanem a fent említett néhány ezer éves időtartam alatt. Az ősmaradványok vizsgálata szerint ugyanis semmi nem utal arra, hogy a pólusátfordulások hirtelen katasztrófákat jelentettek volna az élet számára.
Ha tehát a folyamat megindul, az embernek minden bizonnyal lesz ideje felkészülnie arra az időszakra, amikor bolygónk testét és élővilágát szabadon bombázhatja a kozmikus sugárzás és a napszél.