Ebola és orvvadászok: az emberszabásúak végnapjai Nyugat-Afrikában

Az elmúlt húsz év során felére csökkent a gorilla- és a csimpánzállomány Nyugat-Afrika esőerdeiben, ám akad olyan terület is, ahonnan az állatok mind egy szálig kipusztultak. Az említett fajok fennmaradása nagyobb veszélyben van, mint azt korábban gondolták - adta hírül egy amerikai kutató a Nature-ben megjelent tanulmányában.

Gabon és a Kongói Köztársaság esőerdei becslések szerint még mindig több tízezer emberszabású majomnak adnak otthont. Itt él a világ csimpánz-populációjának nagy része és a gorillák 80%-a. Ha a főemlősök számának fogyása a korábbi mértékben halad, a két faj a kihalás szélére kerülhet. Jóllehet az erdők 60-80%-a még mindig érintetlen, a fakitermelés egyre mélyebben hasít utakat a dzsungel sötétjébe, s ezzel megnyitja az utat a vadászok előtt.

Az elmúlt mintegy húsz év alatt az emberszabású-populáció csökkenésének 56%-áért a vadászat tehető felelőssé. Az emberszabásúak legfőbb pusztítója valóban maga az ember: a vadonban élő állatok húsa még mindig első számú táplálékforrása a dzsungelben élő népeknek. Amit nem fogyasztanak el maguk, azt a városok piacain értékesítik - magyarázza Peter Walsh, a New Jersey-i Princeton University munkatársa, aki egy tanulmányban hívta föl a figyelmet az emberszabásúak helyzetére.

A túlvadászás veszélyeire a szakemberek már többször figyelmeztettek, s mint arról korábban hírt adtunk, a New York-i székhelyű Wildlife Conservation Society (WCS) Vadászati és Vadkereskedelmi Programja a vadászat és vadhús-kereskedelem ellenőrzését, s minden egyes területen a még károsító hatás nélkül levadászható kvóta megállapítását sürgette.

Amit nem "végeznek el" a vadászok, azt megteszi a halálos ebola vírus. "Az ebola pusztítása valóban megdöbbentette az ökológusokat. Az egyik körzetben, ahol csak minimális mértékű vadászat folyik a vírus 1991 óta az emberszabású majmok populációjának nem kevesebb, mint 90 százalékával végzett" - mondja Peter Walsh.

A nyugat-afrikai esőerdőkről elmondható, hogy az elmúlt 20 évben mind a csimpánz-, mind a gorillaállomány a felére csökkent. Peter Walsh ezért azt sürgeti, hogy a veszélyeztetett fajokkal foglalkozó nemzetközi szervezet, az IUCN besorolásában mindkét faj kerüljön át a veszélyeztetettből a kritikusan veszélyeztetett fajok közé. A kritikusan veszélyeztetett kategóriába azok a fajok tartoznak, amelyek populációja 10 év, illetve három generáció alatt 80 százalékkal csökken. "Mivel az elmúlt évek során az emberszabásúaknál ez az arány emelkedő tendenciát mutatott, a 80%-os határt e populációk sajnos a három generációnál lényegesen hamarabb, becslések szerint 33 év alatt fogják elérni - ez a csimpánzok esetében másfél, a gorillák esetében talán két generációt jelent."

A vírus nem csak az embert súlytja

A minden esetben halállal végződő ebola-fertőzés csimpánzok és gorillák közti terjedéséhez hozzájárul, hogy e fajok csoportjai igen sűrűn, egymáshoz igen közel élve lakják az erdőt - mutat rá Alexander Harcourt, a University of California (Davis) főemlőskutatója. "A gorillák természetes 'népsűrűsége' két km²-enként egy egyed, ezen a vidéken azonban nem ritka, hogy minden km²-re 10 gorilla jut." Az elmúlt hónapok ebolafertőzés-hulláma többszáz gorillát és csimpánzt pusztított el a kongói Odzala Nemzeti Park közelében - mondta el dr. William Karesh, a WCS állatorvosa, aki közreműködött a tanulmány elkészítésében. Az emberi áldozatok száma a WHO jelentése szerint Kongóban 120 fő volt.