Az Y-kromoszóma újraírja a brit történelmet

A brit szigetek Y-kromoszóma-állományát felmérő angol kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a normannokkal viaskodó angolszászok jóval csekélyebb mértékben járultak hozzá Nagy-Britannia genetikai örökségéhez, mint azt a történetírók ez idáig feltételezték.

Britanniát Kr. e. 50 és Kr. u. 1050 között egymás után dúlták fel a római seregek, az angolszászok és dán hódítók, a viking hajóhadak és a normannok pusztításáról nem is beszélve. A legtöbb történész a mai briteket legnagyobbrészt az angolszászok leszármazottainak tarja; többek között azért, mert erről sokkal több írásos emléket hagytak maguk után, mint például a kelták.

A szigetország lakosainak Y-kromoszómáiból azonban ettől teljesen elütő történet olvasható ki. A történészek egyetértenek abban, hogy Britannia őslakossága a kelta népcsaládhoz tartozott, ugyanakkor a szászok a "korábbi feltételezéseinkkel ellentétben nem szorították ki a keltákat egészen Skócia és Wales határaiig. Nagy számban maradtak Angliában és Közép-Írországban" - tudjuk meg David Goldsteintől, a londoni University College munkatársától. A következtetés azért meglepő, mert cáfolni látszik azt a széles körben elterjedt nézetet, amely szerint az angolszászok teljes Dél-Angliát gyarmatosították volna..

A genetikai vizsgálatok eredményei azonban azt tükrözik, hogy az angolszászok és a dánok Anglia középső és északi részén (is) erőteljes nyomot hagytak, míg a norvég hódítások biológiai nyomai a brit szigetek északi részén mutathatók ki.

Több korábbi kutatás elemezte már az anyai ágon öröklődő mitokondriális DNS különbségeit az egyes térségekben. Goldstein kutatócsoportja is folytatott már hasonló vizsgálatokat. Az egyes régiók között azonban nem sikerült komoly eltéréseket kimutatni, ami elsősorban azzal magyarázható, hogy a házasság gyakran messzi földre sodorta az asszonyokat.

Az Y-kromoszóma azonban nagyobb eltéréseket mutat az egyes térségek között - állítja a kaliforniai Stanford Egyetemen dolgozó Luca Cavalli-Sforza. Az Y-kromoszómára ráadásul kevésbé jellemző a mutáció, mint a mitokondriális DNS-re.

Kelták támadása

Goldstein kutatócsoportja mintegy 1700 - Anglia, Írország, Skócia és Wales városaiban élő - férfi DNS-anyagát elemezte. A kontinensen további 400 férfi DNS-mintáját gyűjtötték be, köztük német és baszk férfiakét is. Csak olyan férfiak jöhettek számításba, akik nagyapjuk lakóhelyének legfeljebb 20 kilométeres körzetében éltek.

A walesiek és írek Y-kromoszómái a baszkokéra hasonlítanak. Egyes feltételezések szerint a Spanyolország francia határai mentén élő baszkok hasonlítanak legjobban Európa őslakosaira.

"Az új kutatás jól illusztrálja a régészek, az ókorkutatók és a genetikusok napjainkban kibontakozó együttműködésének lehetőségeit. Csak üdvözölni tudnám, ha ezt a kutatástípust kellő részletességgel az egész világra kiterjeszthetnénk. Ez azonban meglehetősen drága vállaklozás lenne, miközben természetesen arról sem feledkezhetünk meg, hogy vannak egyéb prioritások is" - véli Chris Tyler-Smith oxfordi genetikus, aki maga is az Y-kromoszóma öröklődését tanulmányozza.