"A dél-amerikai őserdőkben honos, a selyemmajmok csoportjába tartozó kistestű állatok júniusban kerültek Pécsre a vadasparkok közötti csereprogram keretében, a szabályok értelmében azonban egy hónapon át a látogatóktól elzártan, karanténban voltak" - mondta el Pintér Tibor, az állatkert igazgató-helyettese. Az aranykezű tamarinok (Saguinus midas midas) láthatóan jól érzik magukat új otthonukban, hamar megszokták a számukra kialakított tágas kifutót és az oda telepített növényeket.
A szabadon magas fákon élő, gyümölcsökkel, növények hajtásaival és rovarokkal, valamint apróbb emlősökkel táplálkozó majmok fokozott védettséget élveznek. Az immár 100 éve folyó befogások, továbbá élőhelyük csökkenése miatt számuk ugyanis az elmúlt években jelentősen megcsappant, ezért állatkertekben is egyre ritkábban láthatóak. "Tartásuk nem könnyű feladat, hiszen csak csoportosan élnek, etetésükhöz pedig a számukra nélkülözhetetlen fehérjéket, vitaminokat tartalmazó speciális tápszer is szükséges" - mutatott rá a szakember.
Az aranykezű tamarinok érkezése része annak a folyamatnak, amelynek során a Pécsett található nagyvadakat kisebb testű, de a közönség számára érdekes fajokra cserélik. Minderre a környezetterhelés csökkentése miatt van szükség - magyarázta Pintér. Néhány éve ugyanis szakértők felvetették, hogy az állatkert szennyezhet egy mecseki forrást, amelynek szerepe van a város ivóvíz-ellátásában. A szarvasokat, a szürkemarhákat és a bivalyokat már elszállították a baranyai megyeszékhelyről, és valószínű, hogy idővel a párducoktól is meg kell válni.
Ugyan az intézmény a korábbi 100 faj helyett jelenleg csak mintegy 70 faj 400 egyedét tudja bemutatni vendégeinek, így is képes érzékeltetni az élet sokszínűségét, és ellátja oktató-nevelő feladatait is - véli Pintér. A pécsi állatkert népszerűségét jelzi, hogy évente mintegy 120 ezren keresik fel.
Az állatkert jövőbeni tervei összhangban vannak az állatvédelmi törvénnyel, így 2006-ig a vadaspark összes lakója számára megfelelő elhelyezést biztosítanak, és arra törekszenek, hogy közülük minél többet a természeteshez hasonló körülmények között mutathassanak be. Az utóbbira példa a gyűrűsfarú makik folyamatosan gyarapodó állománya, amelyet az elképzelések szerint csak egy villanypásztor választ majd el a látogatóktól.