Gátak helyett a tenger segíthet Velencén

Velencében 60 centiméterrel kevesebb a látnivaló, mint háromszáz évvel ezelőtt - áll annak a kutatásnak az összegzésében, amely a lagúnák városának egyre aggasztóbb süllyedésének ütemét hivatott vizsgálni, és amely sokban támaszkodott a 18. századi velencei festő, Canaletto alkotásaira.

Velence, az Adriai-tenger lagúnájában épült város teljesen ki van szolgáltatva a tenger szeszélyeinek és a - valószínűleg a globális felmelegedés következtében - emelkedő tengerszintnek. A bajt csak tetőzi, hogy a város évek óta süllyed.

A város első "ostroma" akkor kezdődött, mikor a múlt században a nagy tengerjáró hajók számára új, Velencében korábban ismeretlen méretű csatornákat alakítottak ki. A város és a lagúna ezzel megnyílt az árapály és a sirokkó keltette hullámverés számára. A beözönlő víztömegek nemcsak a lakosoknak okoztak gondot, de bomlásnak indult a velencei épületeket alkotó porózus mészkő is, a beszivárgó tengervíz hatására.

A vízszintet 1872-től kezdték mérni rendszeresen. A tudósoknak sok fejtörést okozott, hogy kiderítsék, mi történt korábban, hiszen csak így tudnak képet alkotni arról, milyen sors vár a történelmi városra, vagy mit kell tenniük, hogy az esetleges katasztrófa ne következzen be.

A kutatók Giovanni Antonio Canal (1697-1768), közismertebb nevén Canaletto nyolc, illetve kevésbé ismert unokaöccse, Bernardo Bellotto (1720-1780) három festménye alapján próbálják rekonstruálni a múlt eseményeit.

Canaletto számára létfontosságú volt, hogy festményeihez gyorsan készíthessen megbízható vázlatokat, így megfelelő számú képeladásból fenntarthassa műhelyét és könnyed életvitelét.

A megoldást a camera obscura nevű ősi kivetítőszerkezet jelentette a számára, melynek segítségével az épületek körvonalait a vászonra felvázolta. Képei ettől szinte olyan pontosak, mint egy fénykép. "Canaletto tökéletesen megbízható" - fogalmaz Dario Camuffo, a kutatás vezetője, az Olasz Nemzeti Kutató Tanács munkatársa.

Camuffóék összehasonlították a képeken látható vízszintet a mai állapottal, és ennek segítségével sikeresen rekonstruálták az elmúlt századokban lejátszódott vizszintemelkedés ütemét. Megállapították, hogy az elmúlt három évszázadban a tengerszint igen következetesen és folyamatosan emelkedett.

Vízre emelni

Velence védelmét eredetileg a város köré isztriai kőből húzott védőgát látta el, de a csodálatos palotákkal együtt a védőgyűrű is lassan megadja magát a tenger ostromának. A víz már a házak falait nyaldossa, ami különösen veszélyes, hiszen a vízből kikristályosodó só megrepeszti a téglát és a cementet.

A közelmúltban elindított MOSE (Modulo Sperimentale Elettromeccanico) programnak - amelynek keretében mozgatható gátakkal akarják a nyílt tengerről érkező áramlást megakadályozni - figyelembe kell vennie azt a tényt, hogy a "Canaletto-számok" szerint a vízszint 1,9-2,3 mm-t nő évente.

"A mobil gátak csak ideig-óráig jelenthetnek megoldást. Az ideális az lenne, ha legalább 30 centiméterrel megemelkedne a város - mondjuk úgy, hogy tengervizet szivattyúznának az altalajba, a vízzáró réteg alá. Kétségtelen, hogy ez az eljárás még további komoly kutatásokat igényel" - állítja Camuffo.

Mindenesetre tény, hogy a gátakkal szemben egyre több a kifogás, hiszen rendkívül költségesek, és komolyan akadályozzák a lagúnák természetes tisztulását.