"A sztratoszférában (a 12-50 km-es magasság közötti légköri rétegben) jelenleg zajló folyamatok hasonlatosak a 2000-ben tapasztaltakhoz, amikor az ózonlyuk az eddigi legnagyobb kiterjedését érte el" - mondta Andrew Klekociuk, az Australian Antarctic Division munkatársa.
Ismeretes, hogy Föld körüli ózonrétegnek fontos védő szerepe van a Nap sugarai, főképp az ultraviola-B (UVB) sugárzás ellen, amely többek közt bőrrákot okozhat, és megtizedeli a tengerek élővilágát.
A NASA adatai szerint 2000-ben a rekordméretű ózonlyuk 28,3 millió négyzetkilométeres kiterjedésével elérte az ausztrál kontinens területének háromszorosát. Ezzel ellentétes volt a 2002-es adat, amikor is a lyuk - a szokatlan meleg miatt - az 1988 óta mért legkisebb kiterjedését érte el.
Ausztrál kutatók felvételei szerint 2003 során igen korán megjelentek az ún. sztratoszférikus felhők. Ezekben a felhőkben a légkörbe került ún. CFC-vegyületek (klór-fluoro-karbonok) az ózonrétegre káros vegyületekké alakulnak.
"A 2000-es rekord idején a sztratoszférikus felhők először július elején jelentek meg, idén viszont már májusban" - mutat rá Klekociuk.
Az ózonlyuk ez évi legnagyobb kiterjedését szeptember végére várják, mivel a Déli-sarkon az augusztus és a szeptember a két leghidegebb hónap.
Mindez nem túlságosan jó hír, főképp azok után, hogy a közelmúltban az ózónréteg pusztulási ütemének csökkenéséről számoltak be.