A fekete lyukba zuhanás természetrajza

Visszanyerhetnénk-e számítógépünk információit, ha az egy fekete lyukba zuhanna? Egy elmélet szerint a fekete lyuk által kisugárzott részecskékben ott lesz az összes olyan részecske, amelyekből elvileg először számítógépünk atomjait, majd atomról-atomra az egész szerkezetet összerakhatjuk.

A fekete lyuk felé közeledő objektum felgyorsul, sebessége addig nő, míg meg nem közelíti a fény sebességét. Einstein óta tudjuk, hogy két, egymáshoz képest gyorsan mozgó személy a másik órájának a lelassulását észleli. A távoli megfigyelő úgy látja, hogy a fekete lyuk horizontjához közeledőnek egyre lassul a mozgása, majd meg is áll. A távoli megfigyelő nem veszi észre, hogy a másik átzuhant a horizonton. Nem csak az óra lassul le, hanem a méretek is megváltoznak: az egymáshoz képest gyorsan mozgó személyek a másikat megrövidülni látják. A távoli megfigyelő tehát azt látja, hogy a fekete lyukhoz közeledő valami megáll a horizonton, a vastagsága pedig eltűnik, szétlapul.

A fekete lyukak modern elméletében a horizontot úgy kezelik, mint egy membránt, amelynek többféle fizikai jellemzője van, például elektromos töltése és viszkozitása. A legmeglepőbb tulajdonságot Hawking és munkatársai jósolták meg az 1970-es években: a fekete lyuk úgy viselkedik, mint egy hőtartály, s horizontja olyan, mintha valami forró anyagból állana. Egy 1 naptömegnyi fekete lyuk horizontjától egy centiméterre ezredfoknyi lehet a hőmérséklet, egy atommag átmérőjének megfelelő távolságban már 10 milliárd fok, tovább közeledve pedig mérhetetlenül magasra emelkedik. A fekete lyuk termodinamikai tulajdonságaiból következtetett Hawking arra, hogy más forró testekhez hasonlóan a fekete lyuk is energiát, részecskéket sugároz ki a környezetébe. A sugárzás a horizontról jön, így nem sérül az a szabály, hogy a horizonton belüli térből semmi sem léphet ki. De a horizont sugárzása miatt a fekete lyuk energiát és tömeget veszít, idővel egy elszigetelt fekete test teljes tömegét kisugározza, majd eltűnik.