Mi történt az információval, amely a fekete lyuk kialakulásakor vagy később belezuhant? Visszahozzák a párolgási termékek, még ha zavaros formában is, vagy az információ örökre elveszett a horizont mögött? A távoli megfigyelő csak a test horizont felé zuhanását látja, s úgy vélheti, hogy az a horizonthoz érve megolvadt, elpárolgott. Később a test energiája és tömege hősugárzás formájában visszatér. A kvantummechanika következetes alkalmazása megkívánja, hogy az elpárolgó energia hordozza az összes információt - ez Hooft és a szerző álláspontja. A szerző szerint a kvantummechanika és a gravitáció elmélete összeegyeztethető, a fizikának ez a két hatalmas ága a kvantumgraviátcióban forr majd össze, méghozzá a húrelmélet alapján.
A húrelméletben az elemi részecskék nem pontszerű képződmények, hanem olyan parányi gumiszalagok, amelyek rendkívül sokféle módon képesek rezegni. Az alapállapothoz tartozik a legalacsonyabb frekvenciájú rezgés, az egymásra épülő magasabb harmonikusok más-más elemi részecskének felelnek meg. A húrelmélet szerint minden húrokból áll, s egy húr mérete parányi: a proton méretének 1/1020 része. A fekete lyukba beeső húr rezgése lelassul, a magasabb harmonikusok kifagynak. A húr kiterjed és megnő, mintha egy forró környezetben részecskék és sugárzás bombázná. Rövid idő alatt a húrok és az általuk hordozott információ szétkenődnek a horizonton, a húrok hálószerűen összefonódnak egymással. A húr minden parányi, 10-33 cm átmérőjű darabja egy bit információnak felel meg. A húrok révén megőrződik az információ a fekete lyuk felszínén. (A "húrok szétkenődése a horizonton" és a hasonló megfogalmazások mögött természetesen komoly matematikai apparátussal végzett számítások állnak.)
A külső megfigyelő számára az információ tehát nem zuhan át a horizonton, hanem ott megáll, majd később visszasugárzódik. Így a húrelmélet megoldást kínál az információs paradoxonra. Fekete lyukba zuhant, a horizonton szétkenődött számítógépünk természetesen nem támad fel eredeti formájában. A kisugárzott részecskékben ott lesz viszont az összes olyan részecske, amelyekből először számítógépünk atomjait, majd atomról-atomra az egész szerkezetet elvileg összerakhatjuk. A memóriában ott lesz regényünk kézirata is. Bár lehet, hogy a világ azzal járna jobban, ha Hawkingnak lenne igaza és kéziratunk mindörökre eltűnne.
Jéki László