Gigászi napfoltcsoport tűnt fel a Napon

Az utóbbi évek egyik legnagyobb napfoltcsoportja fejlődött ki központi csillagunkon.

A 484-es számmal jelzett napfoltcsoport a múlt hét végén bukkant fel először központi csillagunk felszínén, ám igen gyorsan az utóbbi évek egyik legnagyobb ilyen alakzatává fejlődött. Átmérője már elérte a Jupiter bolygóét, és távcső nélkül is könnyen megfigyelhető.

FIGYELEM! SEM SZABAD SZEMMEL, SEM TÁVCSŐVEL NEM SZABAD KÖZVETLENÜL A NAPBA NÉZNI, MERT EZ VAKSÁGOT VAGY MARADANDÓ LÁTÁSKÁROSODÁST OKOZHAT!

A biztonságos észleléshez a Magyar Csillagászati Egyesülettől szerezhet információkat.

A csillagászok szerint a napfoltcsoport felett a következő két hét során nagy napkitörések várhatók.

A Nap alsó légkörének (fotoszféra) legfeltűnőbb alakzatai a napfoltok. Méretük igen változó: az apró pórusoktól a több tízezer km átmérőjű hatalmas szerkezetekig terjed. A foltok általában nem magányosak, hanem napfoltcsoportokat alkotnak. A csoportok élettartama átlagosan 2-4 hét.

Egy napfolt két részből áll: egy sötétebb belső régióból (umbra) és egy világosabb színű, szálas szerkezetű külső régióból (penumbra). Az umbra hőmérséklete alacsonyabb, ezért is látszik sötétebbnek (egyébként az egész napfolt hidegebb a fotoszféra 5800 K-es hőmérsékleténél). Napfoltok ott jelennek meg, ahol a fotoszférában megnövekszik a mágneses térerősség. Az umbra mágneses térerőssége a Föld felszínén lévőnek közel tízezerszerese.