Jézus új arca a torinói leplen

A legmodernebb képalkotó módszert alkalmazva megdöbbentő kép tárult a kutatók elé: a torinói lepel hátoldalán egy "új" férfi képmásának jól kivehető körvonalai tűntek elő.

A hagyomány szerint az ún. torinói (vagy turini) lepellel takarták be a keresztről levett Jézus testét. A kereszténység egyik legvitatottabb ereklyéje azonban egyes tudósok szerint zseniális középkori hamisítvány.

A lepel egyik oldalát - amelyen jól kivehetők egy férfi elmosódó körvonalai - már rengetegen vizsgálták. (Ezekről a vizsgálatokról korábban részletesen beszámoltunk.) A lepel másik oldalán található foltok alatti részt azonban egészen mostanáig nem tanulmányozták behatóan. A háromszög alakú nyersvászon-darabokat még 1534-ben apácák varrták a lepelre, miután annak egyes részeit lángok festették feketére.

Mint arról korábban beszámoltunk, 2002-ben a Vatikán jóváhagyásával lefejtették a foltokat, hogy tüzetesebb vizsgálat alá vethessék a 426,72 cm hosszú lepel eddig ismeretlen oldalát. A varrások eltávolítása után első pillanatra semmi sem látszott a leplen, kivéve az eltávolított varrás nyomait, amelyekről Mechtild Flury-Lemberg svájci textilszakértő azt állította, hogy első századi vagy még korábbi varrástechnikára utal.

A lepelről alapos fényképeket készítettek, amelyek meg is jelentek Giuseppe Ghiberti szerzetes, a lepel egyik őrzője által kiadott albumban. A lepel restaurálása után a foltokat gondosan visszavarrták eredeti helyükre. "Ahogy nézegettem a könyvben a képeket, halvány körvonalakat vettem észre a lepel foltok nélküli oldalán. Arra gondoltam, hogy talán több is lehet ott, mint amit szabad szemmel látni lehet" - mondja Giulio Fanti professzor, a Pádovai Egyetem munkatársa, a lepel újabb titkáról közölt tanulmány szerzője.

Az ún. Fourier-transzformáción alapuló legfejlettebb képfeldolgozó eljárások segítségével Fanti egy férfi arcmását fedezte fel Ghiberti képein. A megfeszíttetés jellegzetes nyomait viselő szakállas arc ismert képe mögötti rejtőző új kép különös térhatással bír, s formáját, méretét és elhelyezkedését tekintve jól illeszkedik az eredeti képhez.

"Noha a kép nagyon halvány, az orr, a szem, a haj, a szakáll és a bajusz tisztán kivehető. A már ismert képtől csak kis mértékben tér el: például az első oldalon az orrlukak egyforma nagyságúak, míg a másik oldalon a jobb oldali orrluk kevésbé kivehető" - mondja Fanti. A hátoldalon csak az arc képe van, esetleg kezek, de nem az egész test, mint elöl. Az arc mindkét oldali jelenléte utalhatna hamisítványra is: amikor textíliára nyomat készül, a festékanyag átitatja a szövet rostjait, és átüt a másik oldalon is.

"A lepel esetében azonban nem erről van szó: Mindkét oldalon nagyon finom felületi képet találunk. Ha keresztmetszetet készítenénk a szövetről, csak annak felszínén találnánk színeződést, az anyag belseje felé haladva egyre kevésbé. Szinte lehetetlen ilyen típusú hamisítványt csinálni" - mondja a kutató, aki szerint mindenesetre ez a kétfelületű ábrázolás lehet a kulcsa annak, hogyan került az arckép a lepelre.