Galaxisok látványos összeütközése

A Hubble-űrtávcső 14. születésnapján egy szétzilált galaxis pazar képét csodálhatjuk meg.

14 évvel ezelőtt, 1990. április 24-én startolt a Discovery űrrepülőgép, fedélzetén a Hubble-űrtávcsővel. Azon a floridai reggelen új nap virradt a csillagászatra is: az aranykor első napja. A start utáni napon - 1990. április 25-én - a Discovery legénysége útjára engedte a teleszkópot, s az Univerzum már soha többé nem festett úgy, mint azelőtt: a Hubble forradalmasította a csillagászatot.

Az első képek a főtükör hibája miatt némi csalódást okoztak - a megfigyelt objektumokat elmosódott foltok vették körül. 1993 decemberében azonban a távcső "szemüveget" kapott, s a "Világmindenség képe egycsapásra kiélesedett". A Hubble azóta is diadalútját járja. A szenzációs felvételek nem csupán szakmai szempontból igen jelentősek, de milliók számára tárták fel az Univerzum eddigi legrejtettebb titkait. A Hubble által lencsevégre galaxismagok, ütköző csillagvárosok, pompás gázfelhőkbe burkolódzó születő és haldokló csillagok megjelentek az újságok címlapjain, a televízióban és természetesen az interneten.

A Hubble képei felfedték a Világegyetem optikai tartományban megfigyelhető eddigi legtávolabbi objektumait: galaxisokat az idő és a tér peremén; bepillantást engedtek a fekete lyukak viharos környezetébe; elénk tárták a csillagszületés drámai folyamatait, lerántották a leplet a bolygókeletkezés számos titkáról; megmutatták a haldokló csillagok körüli elképesztően bonyolult gázfelhők szerkezetét és végigkövették a Jupiterbe való nagy üstökös-becsapódásokat.

A főbb tudományos eredmények a következők:

- új információk a Világegyetem méretéről és koráról
- a Világegyetem legtávolabbi objektumainak megfigyelése az optikai és az infravörös tartományban (Hubble Deep Field)
- észlelési bizonyítékok a galaxisok középpontjaiban feltételezett szupertömegű fekete lyukak létezésére
- áttörés a kvazárok kutatásában
- előgalaxisok megfigyelése a fiatal Világegyetemben (ezek összeolvadásával alakultak ki a mai nagy csillagvárosok)
- kitűnő felvételek és színképek a Shoemaker-Levy 9 üstökös Jupiterbe való becsapódásáról
- nagyszámú protoplanetáris diszk megfigyelése fiatal csillagok körül (e korongokból születnek a bolygórendszerek)
- új fejezetek megismerése a csillagfejlődés történetéből (csillagközi por és gázfelhők finomszerkezete, a planetáris ködök szerkezetének és kialakulásának új alapokra helyezése stb.)
- a Plútó felszínének első térképe
- a Naprendszer bolygói légkörének rutinszerű megfigyelése.

E nagyszerű eredmények döntően a légkörön "kívüli" megfigyelések miatt jöhettek létre (azért az idézőjel, mert a távcső keringési magasságban is jelen van a légkör, bár elhanyagolható sűrűségben). Bár a földfelszínen vannak a HST-nél nagyobb átmérőjű optikai távcsövek, ezek nem tudják teljesen kivonni magukat a légkör zavaró hatásai alól.

Éppen ezért lenne nagyon fontos, hogy a Hubble folytassa tevékenységét, amíg utódja, a James Webb teleszkóp pályára nem áll 2011-ben.