Március közepétől május végéig a kotló parlagi sasok nagyon érzékenyek a zavarásra, és a magukra hagyott tojások akár percek alatt elpusztulhatnak a szélsőséges időjárás miatt (erős napsütés, eső stb.), vagy ragadozók áldozataivá válhatnak. Évente a hazai költések mintegy egyötöde emberi zavarás miatt megy tönkre, ezért a Madártani Egyesület arra kéri azokat a gazdálkodókat, akik a területükön nagy méretű ragadozómadár-fészket észlelnek, hogy lehetőleg ne álljanak meg a fészek közvetlen közelében, mert azzal akaratukon kívül is könnyen a fészekalj pusztulását okozhatják.
Veszélyek, elterjedés
A parlagi sas (Aquila heliaca) egy világszerte veszélyeztetett nagytermetű ragadozómadár-faj, amely számos nemzetközi természetvédelmi egyezményben kiemelt fajként szerepel. A hazai parlagi sas állományban a legjelentősebb arányú pusztulást valószínűleg az elektromos légvezetékek mentén fellépő áramütés okozza. A madarakra áramütés szempontjából a legelterjedtebb, ún. középfeszültségű (20 kV-os) távvezetékek tartóoszlopai a legveszélyesebbek, amelyekből ma Magyarországon közel egymillió darab található. A lelövés okozta ismert pusztulás mértéke az elmúlt évtizedekben csökkent, egyedi esetek sajnos azonban még mindig előfordulnak.
A parlagi sas elterjedési területe Közép- és Délkelet-Európától egészen a Bajkál-tóig húzódik, azonban költőterületei szórványosak és a faj világállománya a XX. század során drasztikusan lecsökkent. A faj elterjedésének nyugati határát a Kárpát-medencében éri el, így hazánk és Szlovákia uniós csatlakozásával az Európai Unió parlagi sas állománya a korábbi 1 párról (Kelet-Ausztria) mintegy 110 párra emelkedik. A Magyarországon költő mintegy 70 párból álló parlagisas-populáció kontinensünkön Oroszországot követően a legnagyobb, és megőrzése kulcsfontosságú a faj európai fennmaradása szempontjából.