Egy teljes év kemény munkája során desztillált vízzel, cellulózzal és agyaggal tisztították meg a rá rakódott szennytől és kénlerakódásoktól a világ talán legismertebb szobrát. A galéria igazgatója sajtótájékoztatón azt is bejelentett, hogy ezentúl évente nyolc alkalommal rendszeresen megvizsgálják és portalanítják Dávidot.
A restaurátorok a kezdetektől a támadások kereszttüzében dolgoztak, miután sokan attól féltek, hogy az alkotás a beavatkozás során visszafordíthatatlanul megrongálódik. Már a munkálatok megtervezése is hatalmas vihart kavart, óriási szakmai vita bontakozott ki ugyanis arról, hogy melyik eljárás a leghatékonyabb és a legkevésbé veszélyes a szoborra nézve.
Az elsőként kijelölt főrestaurátor például annak a véleményének adott hangot, hogy a tisztításhoz csupán száraz ecseteket szabad használni, az évszázados lerakódások pedig kifejezetten jól állnak Dávidnak. A szakember elképzelését azonban hevesen támadták, aki hamarosan le is mondott megbízatásáról. A galéria igazgatója, Franca Falletti szerint sem elég hatékony az ecsetes tisztítás, és a szobornak egy alapos vizes fürdőre is szüksége van, hogy valóban az örök ifjúság szimbóluma lehessen, ahogy Michelangelo annak idején elképzelte.
"Dávid még mindig önmaga. Csak abban kell segítenünk, hogy a márvány visszanyerje egykori fényét" - fogalmazott a munkálatok megkezdésekor Cinzia Parnigoni főrestaurátor. A szobrot az előzetes tervek ellenére végül nem mozdították el megszokott helyéről a felújítás kedvéért, így a firenzei Galleria dell'Accademia közönsége figyelemmel kísérhette a restaurátorok munkáját.
Az immár teljes szépségében pompázó alkotás idén ünnepli ötszázadik születésnapját. Az évfordulóra, illetve a felújított szobor megtekintésére előreláthatóan még többen lesznek kíváncsiak, noha Dávid így is több mint 1,2 millió látogatót vonz évente Firenzébe.
A restaurálás során azonban nemcsak a felszíni tisztítással foglalkoztak a szakemberek, hanem alaposan meg is vizsgálták az öt méter magas alkotást, amelyet Michalengelo annak idején egyetlen márványtömbből faragott ki. A tisztítást megelőző vizsgálat során kiderült például, hogy a szobor bokáira túl nagy terhelés nehezedik. A galéria vezetői ezért statikusokat kértek fel, hogy találjanak módot a kőóriás stabilizálására.
Azóta nem egy alkalommal kellett a jelenlegi mosdatásnál jóval keményebb próbákat kiállnia.
A Góliát
1463-ban a firenzei dómépítő műhely megbízta Agostino di Duccio szobrászt, hogy a Dóm kórusának egyik pillérére óriási márványtömbből "Gigász"-t faragjon. Ő a tömböt kinagyolta ugyan, de később félbehagyta a munkát. A műhely ezután a Rómából éppen visszatért Michelangelo Buonarrotihoz fordult, s ő 1501 szeptemberétől 1504 tavaszáig elkészítette a világ máig legismertebb szobor-alakját: Dávidot.
Az elkövetkező évszázadokat Dávid a firenzei Signoria terén a Palazzo Vecchio (Városháza) előtt töltötte, ahol semmi sem óvta az időjárás viszontagságaitól. Ráadásul 1527-ben egy felkelés során megsérült, majd 1843-ban sósavval tisztították meg felszínét. 1873-ban került arra a védett helyre, ahol ma is látható, azaz a Galleria dell'Accademiába (Akadémiai Galéria); itt azonban - 118 évvel később, 1991-ben - egy olasz festő kalapáccsal támadt rá, és összezúzta bal lábának egyik lábujját.