A Fővárosi Állat- és Növénykert tengeri Akváriuma lassan fél éve nyitotta meg kapuit a látogatók számára. Az Akvárium benépesítése még nem fejeződött be, ám hamarosan kialakulnak a végleges életközösségek, megérkeznek az utolsó lakók is.
A bambuszcápák nyugodt természetű, talajlakó cápák. A megfelelő oxigénellátáshoz nincs szükségük az állandó úszásra, ezért meg-megpihennek a tenger fenekén, jelen esetben a medence alján, ahol akár hosszú órákon keresztül képesek mozdulatlanul feküdni.
A barnasávos bambuszcápa (Chiloscyllium punctatum) tojással szaporodik, amelyet a tengerben található kövekhez, korallokhoz rögzít vékony szálakkal, természetes élőhelyén 10-60 méter mélységben. Rendszerint több héten keresztül is rakhat tojásokat, egyszerre általában 5-15 darabot. A budapesti állatkertben párosodott cápák közül a nőstény először, majd második alkalommal is 13 tojást rakott, az első fészekaljból 10 bizonyult termékenynek. Ezeket most bárki megcsodálhatja az Akvárium középső medencegyűrűinek egyikében.
A tenyérnyi nagyságú tojásokban a különböző befolyásoló tényezőktől függően, mint például a víz hőmérséklete, a tojásrakás stádiuma, 2-5 hónap alatt fejlődik ki a kiscápa, amely 10-15 centiméteresen bújik ki a burokból. A bambuszcápák kifejlett korukban akár a 15 kg-os súlyt is elérik, és átlagosan 120 cm hosszúságúra nőnek.
Kikelés után a kiscápák a tojásból hozott szikanyag mennyiségétől függően egy ideig semmit nem esznek. A fiatal barnasávos bambuszcápa bőre barna keresztsávokkal mintázott, innen kapták nevüket. Ahogy egyre nőnek, a cápák a sávokat elveszítik, felnőtt korban már csak halványan lehet látni rajtuk.
A bambuszcápák külön érdekessége, hogy fogságban eddig Magyarországon nem sikerült szaporítani őket. Utoljára 1985-ben érkezett az állatkertbe egy vadon befogott macskacápa, amelynek utódai születtek, de az a példány már a befogás pillanatában vemhes volt.