Veszélyben az értelmünk

Az emberi értelem önmagát fenyegeti, egyszerre tettes és áldozat: a környezetünkben általunk előidézett változások intellektuális képességeinket is veszélyeztetik.

A "rejtett éhség"-nek azonban nem csak a jódhiány az egyetlen formája. A cink is elengedhetetlen az egészséges értelemhez. A Közel-Kelet és Észak-Afrika lakosságának 65-75 százaléka a "zöld forradalom" során nemesített búzával fedezi kalóriaszükségletének legnagyobb részét, amelyben azonban kevés a cink. A világon a terhes nők több mint fele vashiány okozta vérszegénységben szenved, ami veszélyezteti születendő gyermekeik szellemi fejlődését.

Borúlátó jósok úgy festik le a jövőt, hogy a Föld élelmiszer-tartalékai korlátozottak, és végül nem lesznek képesek ellátni az egyre növekvő számú lakosságot. Ezek a jóslatok azonban figyelmen kívül hagyják az általános éhhalált megelőző időközt. Ebben a szakaszban a hibás táplálkozás, a környezetszennyezés és a mikrotápanyagok hiánya az emberiség értelmi képességeinek általános csökkenéséhez fog vezetni. A környezetszennyezés az emberiség számára elsősorban nem élet vagy halál, hanem élet vagy fél-élet kérdése.

Az egyes emberre csak csekély következményekkel jár az intelligenciájának csökkenése, de a teljes populációra vonatkoztatva statisztikusan jelentős hatású a közösség szellemi tartalékainak fogyása. Szakértők szerint a szellemileg hátrányos helyzetben levők száma megduplázódik.

Semmi kivetnivaló nincs abban, hogy valaki szellemileg visszamaradott, ha a társadalom hajlandó és képes őt támogatni. A környezetszennyezés miatti szellemi visszaesés állapotában levő társadalmak azonban biztos, hogy csak korlátozott mértékben lesznek képesek megoldani gazdasági nehézségeiket. Bármelyik politika, egyház vagy tudomány foglalkozik is ezzel a kérdéssel, abban mindnyájan megegyeznek, hogy alapvető fontosságú az emberiség intellektuális tartalékainak megőrzése.