Város méretű kisbolygó közeledik a Föld felé

Nincs tudomásunk arról, hogy a Toutatis-kisbolygónál nagyobb égitest valaha is közelebb merészkedett volna a Földhöz. A rémhírek ellenére azonban a becsapódás teljesen valószínűtlen.

A Mars és Jupiter közötti térségben helyezkedik el a fő kisbolygóöv. Legfontosabb része a Naptól 2,2-3,3 csillagászati egység (CSE) távolságban helyezkedik el (1 CSE a közepes Nap-Föld távolsággal, vagyis 150 millió km-rel egyenlő). Az ismert kisbolygók átmérője kb. 1000 kilométertől kevesebb mint 1 kilométerig terjed. A fő övben az 1 kilométernél nagyobb kisbolygók (aszteroidák) száma több mint százezerre (újabb becslések szerint több mint egymillióra) tehető. A fő övben csupán 80 olyan kisbolygót ismerünk, amelynek átmérője meghaladja a 100 kilométert.

Földközeli objektumnak (Near Earth Object, NEO) az olyan égitestet nevezik, amelynek perihéliumtávolsága (napközelpontja) 1,3 CSE-nél kisebb. A NEO-k eredete vitatott, valószínű azonban, hogy nagyobbik részük a fő kisbolygóövből származik, s egyfelől a kisbolygóöv tagjainak egymással való ütközése és feldarabolódása nyomán, másfelől a Jupiter gravitációs hatása révén kerültek "szokatlan" pályára.

A földközeli kisbolygók között azok a veszélyesek ránk nézve, amelyek metszik a Föld pályáját. Ezeket az objektumokat földsúrolóknak vagy potenciálisan veszélyes objektumoknak nevezik. Keringésük során 0,05 CSE-nél (7,5 millió km-nél) közelebb juthatnak a Földhöz. Közöttük az 1 km-nél nagyobb, kontinentális vagy globális léptékű pusztításra képes darabok száma 700-1300 lehet, s ebből körülbelül 150-et már ismerünk (összesen egyébként 700-800 földsúrolót tartanak nyilván). A 1 km-esnél nagyobb populáció teljes katalogizálása 10 éven belül befejeződhet. A pár száz méteres, regionális rombolásra képes darabok száma azonban több tízezer is lehet.

A bolygónkat potenciálisan veszélyeztető égitesteket igen nehéz felfedezni. Ennek fő okai a következők:

• ezek az objektumok viszonylag kicsik, így halványak;
• igen nagy területet kell figyelni, ráadásul ezek a testek nem csupán a Naprendszer fősíkjából (amelybe többé-kevésbé az összes nagybolygó pályája belesimul) érkezhetnek;
• még a Föld közelében is kicsi a látszó elmozdulásuk a csillagos háttérhez képest, így nehéz őket kiszúrni;
• ha a Nap felől érkeznek, akkor gyakorlatilag nincs esélyünk észrevenni őket.