A vírus csak azokat a sejteket képes megfertőzni, amelyek felszínén meg tud kötődni. Első lépésként az influenzavírus egy hemagglutinin nevű fehérje segítségével hozzákapcsolódik a sejtek felszínén lévő molekuláris kötőhelyekhez, az ún. receptorokhoz.
Az ember, illetve a madarak által hordozott vírusok hemagglutininja más-más szerkezetű receptorokhoz tapad, ezért a madárvírusok általában nem fertőzik meg az embert. A madarakban található hemagglutinin-altípusok közül azonban három (H1, H2, H3) annyira megváltozott, hogy emberben is fertőzést okozhat.
A brit kutatócsoport az 1918-as influenzavírus hemagglutininját tanulmányozva azt találta, hogy annak csak csekély változáson kellett átmennie ahhoz, hogy emberi sejtekhez is hozzátapadhasson, s ez a mutáció vezethetett az évszázad legsúlyosabb influenzajárványához. Az 1918-ból származó vírusminták vizsgálatakor röntgen-krisztallográfiás eljárás segítségével a kutatók meghatározták a vírus hemagglutininjának háromdimenziós szerkezetét, s ebből következtettek a vírus emberre való átterjedésének okára.