A Mount St. Helens 1980-ban éledt fel több mint egy évszázados álmából, és egy hatalmas robbanás során - mely bizony jócskán átírta a vulkanológia jelenkori történetét - vízszintes irányú kitörést produkált. A lezúduló forró gáz, gőz és kőzettörmelék (ártufa) 1100 km/órás sebességgel söpört végig a környéken, és teljesen letarolta a környezetet. Az erupció során 57 ember vesztette életét. A következő hat évben - noha a tű zhányó fokozatosan elcsendesedett -, a magmakamrából folyamatosan a felszín felé felnyomuló olvadék egy úgynevezett lávadómot hozott létre a kráter belsejében.
Az azóta békésnek tűnő tűzhányó most ismét éledezni látszik. A már 300 méter magasra nőtt lávadóm alól szeptember 23-a óta percenként átlagosan négy gyenge földrengést észlelnek, amelyek epicentruma (a rengések fészke) közvetlenül a kúp alatt található. A rengések száma és ereje azt mutatja, hogy valószínűleg újabb kitörés fog bekövetkezni. Amennyiben a rengések erősödnek, a lávakúp meggyengített, vékony oldalát könnyen áttörheti a felszín felé nyomuló anyag, ami víz, gáz vagy magma, esetleg mindhárom együttesen, egyaránt lehet.
A vulkanológusok megpróbálták modellezni, milyen következményekkel járhat egy új kitörés. A tűzhányó több tíz négyzetkilométeren szórhatja szét a vulkáni törmeléket, és földcsuszamlások is várhatók. A kitörés erejét nem lehet kiszámítani, így a szakértők csak bíznak abban, hogy nem az 1980-ashoz hasonló jelenség fog bekövetkezni.
Érdi-Krausz Erika