Új bőrforrás az arc plasztikai műtétjéhez

Egy amerikai sebészeti konferencián bemutatott újfajta eljárás során a megégett személy a sorozatos műtétek helyett csak egyetlen operáción esik át. A módszer lényegesen lerövidíti a beavatkozással járó fájdalmat és a gyógyulási időt.

A plasztikai arcműtétek megváltó változásokat hozhatnak azok számára, akiknek arcvonásait daganatos betegség miatti operációk, égési vagy baleseti sérülések nyomai torzítják el. Csak az égéseket tekintve évente százezrek szenvednek olyan sérülést világszerte, melyek után maradandó hegek alakulnak ki többek között az arcon is. Az áldozatoknak pedig nem csak a fizikai sérüléssel, hanem az ezzel járó lelki problémákkal is meg kell küzdeniük.

A sebészeknek azonban hatalmas kihívást jelent a páciens arcának rekonstruálása, mert annak a műtét után nem csak kinézetre kell legalábbis hasonlítania a sérülést megelőző állapotához, de ugyanúgy is kell működnie: képesnek kell lennie arra, hogy érzéseket fejezzen ki, s különösen igaz ez az ajkak, a szemkörnyék és az orcák területeire.

A jelenlegi plasztikai sebészeti technikáknál főképp az okoz gondot, hogy a test más részén egy egységes, vastag bőrfelületet találjanak az égett felület pótlására, és hogy a sebek záródásánál minél kisebb legyen a heg. Ezért az eljárás gyakran nem teszi lehetővé az átültetett szövet mimikáját, s az arc leginkább egy maszkra hasonlít.

Az amerikai plasztikai sebészek Philadelphiában megrendezett idei konferenciáján egy olyan, korábbi eljárások kombinációjára épülő technika kifejlesztéséről számolt be egy orvoscsoport, amely segíthet ezen a problémán és hosszú operációk sorozata nélkül lehet rekonstruálni a páciens arcát. A megégett személy a sorozatos műtétek helyett csak egyetlen műtéten esik át, ami lényegesen lerövidíti a fájdalmat és a gyógyulási időt.

Az új eljárás vizsgálata során az orvosok a hát bőrszövetének egy részét kifeszítették és megnyújtották, aminek a hatására egy egységes, vastag, önálló vérellátású szövetrészt kaptak, amely alkalmas volt az átültetésre. Ezután a sérült bőrt eltávolították a páciens arcáról, és a hátról lefejtett egészséges bőrdarabbal pótolták a hiányt. A bőrlebeny elég nagy volt ahhoz, hogy befedje az arcot, sőt az orr helyreállítására is elegendő volt, ami máskülönben egy külön műtétet igényelt volna. Ezután a hát sebét is összevarrták, a kifeszítésnek köszönhetően azonban a korábbi technikákkal ellentétben nem kellett a comb bőréből szövetet kivenni, hogy a sebet összezárják. A technikát tovább tökéletesítve a jövőben még hatékonyabban lehet majd segíteni az arcon égési sérülést szenvedőknek testük és életük újjáépítésében.

E+B