Titan: metánesők birodalma

Alig két hete elemzik a Huygens adatait és felvételeit a szakemberek, de máris számos részletre derült fény azzal kapcsolatban, milyen folyamatok alakítják a Szaturnusz rejtélyes óriásholdjának felszínét. Az eddigi eredmények alapján a Titan fagyos világa valóban metán-esők és metántengerek birodalma lehet - ahogyan azt korábban elképzelték.

A Huygens leszállása közben folyamatosan mérte a légkör összetételét. Mint azt eddig is tudtuk, a légkör fő összetevője a nitrogén, a leszállás utolsó három percében azonban ugrásszerűen megnőtt a metán koncentrációja. A Földön ehhez hasonlóan változik a vízgőz jelenléte a légkörben, amely a hidegebb légrétegek miatt csak bizonyos magasságig jut fel, ahol megfagy, majd csapadék formájában visszahull a felszínre. A Titan világában minden bizonnyal olyan szerepet tölt be a metán, mint Földünkön a víz. A fenti analógiát tovább erősíti, hogy a metán mindhárom halmazállapotában megtalálható az óriáshold felszínén és aktív körfolyamatokban vesz részt.

Mivel a metán a légkör bizonyos rétegét elérve a Napból érkező ultraibolya sugárzás hatására elbomlik, folyamatos utánpótlást kell kapnia ahhoz, hogy ilyen mennyiségben jelen legyen a hold felszínén. Ennek mechanizmusa egyelőre még nem tisztázott, de a szakemberek szerint a Titan belsejéből feltörő metánforrások pótolhatják az elbomló vegyületet.

A képen két érdekes alakzat is megfigyelhető. A vastag, világos színű hosszúkás forma olyan területet sejtet, ahol a felszín alatti vízjég a felszínre préselődött (vízjég-vulkanizmus). A rövid, elágazó fekete rajzolatok pedig olyan csatornák lehetnek, amelyek nem a metáneső, hanem a felszín alól feltörő metán miatt keletkeztek (ESA/NASA/JPL/University of Arizona)

Vulkáni tevékenységre utalnak a Huygens izotópos mérései is. Olvadt kőzetek helyett azonban víz és ammónia lehet a vulkanizmus fő anyaga. Ezt a folyamatot kriovulkanizmusnak nevezik.

Talán az egyik legmeglepőbb felfedezés, hogy az óriáshold felszínén egyetlen kráter sem látható. Ez azt bizonyítja, hogy felszíne geológiai értelemben igen fiatal, és az aktív felszínformáló erők következtében folyamatosan újjászületik. A szakemberek óvatos becslése szerint a felszín legfeljebb 10 millió éves.