Az első változattal összevetve, az M-TRAN II tíz százalékkal kisebb és könnyebb. Motorikus kontrollja nemcsak pontosabb, de gyorsabb is. Ugyanez áll a modulok közötti kommunikációra is. Még jócskán fejlesztendő elosztott irányítás a cél - a robot mozgásáért központi vezérlés helyett minden egyes modul CPU-ja felelne. A modulokat a környezethez történő alkalmazkodás során nélkülözhetetlen érzékelőkkel is szeretnék felszerelni.
Mivel megváltoztatja konfigurációját, automatikusan tervezi a mozgásmintákat. A mintageneráláshoz dinamikus CPG (Central Pattern Generator) hálózatot, az optimalizáláshoz - közvetlen emberi beavatkozás nélkül, ismét egy természetes folyamatot, az evolúciót másoló "eszközt" - genetikus algoritmust használ. A számítógép többezer lefuttatott lehetséges mozgásminta közül választja ki a legígéretesebbeket, tanulmányozza hatékonyságukat, végül - a következő menetre - egyetlenegy mellett dönt. A "mesterséges természetes kiválasztódás" néhány ciklusa után talál rá a robot által adaptálandó új mintára.
Az M-TRAN II és utódjai valószínűleg mentési munkálatoknál, keskeny alagutak, csővezetékek vizsgálata során, idegen bolygók feltérképezésekor kerülnek bevetésre.
A kaliforniai Palo Alto Research Center-ben, a legendás PARC-ban szintén (egy szép napon) űrutazásra szánt moduláris robotokat terveznek.