Megnyerhető-e a sáskaháború?

Mintha évezredek alatt mi sem változott volna: a bibliai tíz csapás egyike újra és újra lesújt Afrika északi részére. Lehetséges-e, és ha igen, hogyan, a sáskajárások megállítása?

Mintha csak Mózes mondta volna: egy novemberi reggelen egy kis marokkói falu szinte minden fáját iszonyú sáskatömeg árasztotta el, és vígan lakmároztak a levelekből. Csakhogy a marokkóiaknak sokkal hatásosabb fegyverük van ellenük, mint a régi egyiptomiaknak. Csakhamar megjelent két helikopter, vegyszert permetezett szét, és nyolc órán beül a sáskák többsége elpusztult. Afrika egy része újból harcban áll a sivatagi sáskával, 2004 télen Marokkót és Algériát sújtotta a legnagyobb csapás. Ötvenéves kísérletezés után még mindig nem tudják, hogyan lehet megelőzni vagy legalább visszaszorítani a sáskajárást, mint ahogy azt sem, mennyire hatékony a sok ezer liternyi kipermetezett rovarölőszer. Időközben környezetbarátabb módszerekkel is próbálkoznak, de ezek hatékonysága sem egyértelmű. Bár az érintett országok rendre hatalmas gazdasági veszteségekről számolnak be, egyes szakemberek szerint a növényi betegségek sokkal jobban sújtják a mezőgazdaságot, mint a sáskák.

Utoljára 1989-ben ért véget egy három éven át dúló csata, amely során Nyugat-Afrikától Indiáig kereken 30 országot érintett a sáskajárás. 300 millió dollárnyi külföldi segély érkezett a rovarok elpusztítására, és legalább ennyit fektettek be az érintett országok is. Most még nem olyan komoly a helyzet, ám azzá válhat - intenek a rovarkutatók.

A sivatagi sáskák az idő jó részében magányos rovarok. Csak nagy esőzések és a növényzet elburjánzása idején tömörülnek hatalmas rajokba. A legésszerűbbnek az látszana, ha már az előtt elpusztítanák őket, mielőtt a rajok kialakulnak. Ezt azonban igen nehéz megvalósítani: a sáskajárás kitörési helyei rendkívül szétszórtan helyezkednek el, sokszor nehezen megközelíthető, általában lakatlan területen, s helyi szakemberekben is hiány van.

A sivatagi sáska (Schistocerca gregaria) alapvetően magányosan élő rovar, az egyedek még egymástól is tisztes távolságot tartanak. Csak 1921-ben jött rá Borisz Uvarov orosz entomológus, hogy a magányos és a társas sáskák ugyanazt a fajt képviselik. Azt pedig csak az utóbbi évek kutatásai derítették ki, hogy a sivatagi rovarok hogyan és miért váltanak egyik állapotból a másikba. A válasz a mostoha sivatagi körülményekben rejlik, ahol olyan kevés a táplálék, hogy az egyedek jobban megélnek elkülönülve, nagy területen szétszóródva. Ha azonban elegendő csapadék hull, számuk megsokszorozódik, és ha egy bizonyos helyen kifogynak a táplálékból, vándorolni kényszerülnek. Ezt pedig, mint a legtöbb migráló állatfaj, biztonságuk érdekében hatalmas rajokban teszik.

Az is csak nem rég derült ki, hogy mi váltja ki a csoportba tömörülést. Kísérleteket végeztek, melyek során kiderült, hogy ha megérintették a sáskák receptorokban gazdag lábát, ami sok sáska világra jötte után a természetben is gyakran előfordulhat, elkezdődik a rajok kialakulása. Ugyancsak kísérletekkel jöttek rá arra, hogy ha pl. tíz növényi egyed sűrűn egymás mellett nő, már megkezdődik a rajok kialakulása, ha ugyanazon tíz növény egymástól távolabb van, akkor nem.

2004 novemberében a sáskák hatalmas pusztítást végeztek Szenegálban, Mauritániában, Tunéziában és Marokkóban, majd elérték a Kanári-szigeteket

Ha csírájában nem is lehet elfojtani a bajt, akkor kell támadni a sáskákat, amikor nagy csoportokban könnyű célpontokká válnak - vélekednek a szakemberek. Ennek viszont környezetvédelmi hátrányai vannak, ugyanis a nagy mennyiségű rovarölőszer az érintett területek lakosságára is kihat. 2003 októbere óta 110 ezer négyzetkilométert permeteztek be, ami kereken 11 millió liter rovarölőszert (peszticidet) jelent. Kísérletek folynak egy gombafaj által termelt méreggel is.

Néha az időjárás is segít a sáskairtásban. Amikor a legutóbbi nagy sáskajárás 1989-ben véget ért, sok kutató annak tulajdonította a többéves roham végét, hogy az előző év őszén erős szelek kisodorták a sáskákat a Karib-térség felé, ahol milliárdszámra hullottak a tengerbe. Hasonlóra a Biblia is utal, miszerint az Úr megváltoztatta a szélirányt, és a sáskák a Vörös-tengerbe vesztek.