Aki kíváncsi, megkérdezheti Benjamin Franklint, hogyan vélekedik az iraki háborúról, mit gondol Bush elnök külpolitikájáról, de arról is, ismerte-e George Washingtont, tartott-e rabszolgákat, részt vett-e a Függetlenségi Háborúban, és így tovább. Az egyértelmű igen-nem válaszok kivételével természetesen senki nem tudja pontosan, miket mondana, de a CMU Szintetikus Interjú technológiája legalább az illúziót megadja.
Einstein, Bill Joy, Beardsley doki
A technológia lényege, hogy az adott személyiség számítógépes modellje interaktív kapcsolatba lép, elbeszélget egy emberrel, vagy esetleg egy másik szintetikus karakterrel. A program az inputot a látogató által feltett lehetséges kérdések előre elkészített listájához rendeli, a legjobb párokat generálja, illetve a pontosságot is méri. A karakter a szoftver segítségével dolgozza fel a látogató megjegyzéseit.
A technológiát Scott Stevens, az Ember Számítógép Interakció Intézet kutatója és a Számítástudományi Iskolán dolgozó Michael Christel fejlesztették ki a kilencvenes évek végén, s 1999-ben szabadalmaztatták. Először Einsteint "kapták mikrofonvégre", később a Sun Microsystems főmérnökét, Bill Joy-t interjúvolták meg.
A programot az IAI (Interactive Animatronics Initiative) projekt keretében szintén munkába állították. Első lépésként az animált karakterek "beszédkészségén" dolgoztak; a későbbiekben azt szeretnék kivitelezni, hogy észleljék környezetüket, hihető módon reagáljanak rá. A beszédfelismerésen és szintézisen alapuló Szintetikus Interjú mellett más technológiákat szintén használnak: gépi látást, a mechanikus babáknál (például a rekonstruált dinoszauruszoknál is) alkalmazott animatronikai, audió, valamint animációs eljárásokat.