Oroszország hatalmas kiterjedésű, az Urál-hegységtől egészen Kamcsatkáig húzódó erdősége egyike Földünk még meglévő, utolsó nagy ősvadonjainak. Szibéria erdőségeinek legnagyobb része tajga, amely bolygónk erdőterületeinek ötödét adja - az örökzöld erdők fele itt található. Az utóbbi két évtizedben a látszólag határtalan kiterjedésű erdőségek jelentős károkat szenvedtek el. A legnagyobb pusztítást az erdőtüzek okozták, a felperzselt területek nagysága az utóbbi 20 évben a tízszeresére növekedett. Az erdőtüzek okozója gyakran a nyári szárazság, de legalább ilyen mértékben érhető tetten az emberi tevékenység és a szándékos gyújtogatás is. Az orosz hatóságok a hatalmas távolságok miatt, illetve a megfelelő tűzoltásra való eszközök és a szükséges megfigyelő rendszer hiányában csak nagy nehézségek árán tudnak fellépni a pusztító erdőtüzek és azok okozói ellen.
Lángoló Szibéria
Oroszország erdei a közép-ázsiai sztyeppe vidéktől egészen az északi-sarki fagyott földig, az európai részektől egészen a Bering-tengerig terjednek. Északon a faállomány örökzöld vörösfenyőből, erdei fenyőből, lucfenyőből és szibériai fenyőből áll, a lombhullató fajok (hárs, tölgy és nyír) főként a délebbi területeken találhatóak meg. Szibéria erdeinek közel 70%-a- a hideg éghajlati övben található. Ez a körülmény az itt élő fákat sokkal ellenállóbbá teszi az erdőtüzekkel szemben, mivel a földfelszín nyirkos marad a még a legforróbb nyári hónapok alatt is. Ugyanakkor a hosszú tél és a rövid nyár miatt a fák nagyon lassan fejlődnek, számos egyed 400-500 éves és még egy 200 éves vörösfenyőnek is meglehetősen sudár a törzse. A lassú növekedés miatt a kivágott erdő újratermelődéséhez - ellentétben a melegebb területeken fekvőkkel - több száz év szükséges.
Húsz évvel ezelőttig a leginkább veszélyeztetettek a déli erdők voltak, ahol a jelentős mennyiségű aljnövényzet (bozót, cserje) könnyen lángra kaphat egy-egy villámcsapás következtében. Napjainkban a legnagyobb fenyegetés egyrészt a klímaváltozás hatásai, másrészt a szándékos gyújtogatás jelentik, utóbbi az illegális fakitermelés céljait szolgálja.
2003 gyászbetűkkel íródott be az oroszországi erdők történetébe. Ekkor a Szibériában tomboló erdőtüzek 22 millió hektárnyi erdőt (fél Franciaországnyi területet) perzseltek fel. A NASA műholdjai egyetlen júniusi napon 157 tűzfészket regisztráltak 11 millió hektárnyi területen. A 2003-as tűzvész füstjét és hamuját az 5000 kilométerrel keletebbre fekvő Kiotóban is érzékelték, de a Csendes-óceán partján fekvő Washington állambéli Seattle-ben is ki tudták mutatni.
A TERRA műholdon működő MODIS-rendszer 2003-as felvétele ciklámennel jelzi a tűz által leginkább sújtott területet
2003 azonban csak nagyságrendjével emelkedik ki abból a trendből, amely az utóbbi évtizedekben Szibériában megfigyelhető. A globális felmelegedés következtében, amely az északi terülteteken jóval erősebben érezteti hatását, elszaporodtak és visszatérő jelenséggé váltak a forró száraz nyarak, s ezek az erdőtüzek melegágyai. Így minden év június vége és július eleje az erdőtüzek időszakává vált Szibériában is.
Az ember pusztítása
Nem lenne ugyanakkor teljes a kép, ha Szibéria erdőtüzeit csakis a globális felmelegedés számlájára írnánk. Az éghajlati változás mellett jelentős szerepet - ha nem nagyobbat - játszik a tüzek keletkezésében az emberi tevékenység. A felelőtlen tarlóégetések, szabadtéri tűzrakások számos erdőtűz kiváltó okai, ám jelentős arányban jelenik meg a szándékos gyújtogatás is. Utóbbi az illegális fakitermelés legalizálását célozza. Az orosz törvények szerint egy-egy erdőterület kitermelésére engedélyt kell kérni és kitermelési licencdíjat kell fizetni. Ezeknek a kitermeli engedélyeknek a kiadása lassú, költséget jelent és a hivatal gyakran meg is tagadja környezetvédelmi okokra hivatkozva. A fakitermelő cégek embereket bérelnek fel, akik a kitermelésre kiszemelt erdőterületen tüzeket gyújtanak. A leggyakrabban ezek a tüzek csak az aljnövényzetet és a fiatalabb fákat pusztítják el. A nagy távolságok és a hiányzó megfigyelési rendszer miatt a tűz pusztításának nagyságát a központi szervek nem tudják felmérni. Az erdőtűz sújtotta területre ezt követően a hivatal jóval gyorsabban és olcsóbban kiadja a vágási engedélyeket, így akaratlanul is hozzásegíti az illegális fakitermelőket céljuk eléréséhez.
A nagy testvér
A nagy kiterjedésű erdők zsugorodásában szomorú, "élen járó" példa az amazóniai esőerdők pusztulása - ezek területe mára az eredetinek körülbelül ötven százalékára csökkent.A rablógazdaság hajtómotorja, az olcsó és jó minőségű orosz faanyag iránti egyre fokozódó a kereslet. A legnagyobb felvevőpiacot a rekordsebességgel fejlődő Kína gazdasága jelenti, így a leginkább veszélyeztetett területek is a koreai és kínai határ közelében találhatóak. Az ilyen illegális tűzgyújtások ellenőrzését nagyban nehezíti, hogy az erdők védelmét ellátó intézmények állandó pénzhiánnyal küzdenek. Egyrészt a megfigyelőrendszer hiánya nehezíti a tüzek pontos helyének beazonosítását, másrészt nem állnak rendelkezésre olyan technikai eszközök (pl. légi járművek) amelyek a nagykiterjedésű erdőtüzek oltására alkalmasak lennének.
Amerikai-orosz együttműködés
A Szovjetunió széthullását követően kiváló munkakapcsolat alakult ki az orosz és a nyugati kutatók között. A NASA már számos alkalommal bocsátott olyan részletes műholdfelvételeket az illetékes orosz hatóságok rendelkezésére, amelyek lehetővé tették az erdőtüzek azonosítását. Ez az együttműködés a jövőben szervezett keretek között fog tovább működni. A NASA Terra műholdja folyamatosan pásztázza Szibéria nagykiterjedésű erdőségeit. Az adatok feldolgozását és kiértékelését a Maryland állambéli Greenbeltben található Goddard Űrrepülési Központban fogják végezni. A műholdas megfigyelés következtében már nem csak azt tudják majd, pontosan hol helyezkednek el a tüzek gócpontjai, hanem nagy valószínűséggel következtetni lehet az erdőtűz kipattanásának okára is.
A tudományos együttműködés az amerikai fél számára is jelentős haszonnal járhat, mivel éppen a két évvel ezelőtti szibériai erdőtüzek mutattak rá, hogy a jóval távolabbi területeken is éreztetik hatásukat. 2003. júniusának első hetében Seattle légkörfigyelő rendszere nem csak a korom és füst mennyiségének megnövekedését érzékelte: a mérések szerint a felszínközeli ózon szintje 17 milliárdod térfogat egységgel volt magasabb, mint az egyébként ilyenkor szokásos, és az USA környezetvédelmi irodájának megállapítása szerint az érték az egészségügyi határérték fölé emelkedett. Ez az esemény ékesen bizonyította, hogy az időjárási rendszer nem veszi figyelembe a nemzeti határokat, az erdőtüzek nagy távolságokban is éreztetik egészségre káros hatásukat.
A Szibéria erdőinek megmentése érdekében létrejövő orosz-amerikai tudományos együttműködés jó példája lehet annak, hogyan lehet közös erővel fellépni a globális éghajlati változás következményei és az emberi környezetrombolás ellen.
Ladányi László