Csúcstechnológia a beszédképtelenekért

A Budapesten működő Segítő Kommunikációs Módszertani Központ célja az értelmileg ép, de máskülönben halmozottan sérült gyermekek és fiatalok fejlesztése. A növendékeknek leghumánabb képességük, a beszéd sincs birtokukban, és súlyos mozgáskorlátozottságuk miatt a süketnéma jelbeszédet sem tudják alkalmazni.

A beszédképtelen, de beszédértő gyermekek és fiatalok kommunikációra való kiképzése Magyarországon az 1986-ban létrehozott Bliss Alapítvány Segítő Kommunikációs Módszertani Központjában (SKMK) valósult meg. Dr. Kálmán Zsófia (a Bliss Alapítvány kuratóriumi elnöke, az SKMK vezetője) egyik vezérelve, hogy a kommunikáció olyan alapvető emberi jog, amelytől senkit nem foszthat meg testi állapota.

Csúcstechnológia, nemzetközi elismerés - késlekedő társadalmi összefogás

A Bliss Alapítvány 2005 decemberében Budapesten megrendezett nemzetközi konferenciáján közel húsz országból kétszázötven vendég vett részt. A konferencián elsősorban a beszédképességüket elvesztett emberek gondjait, és a sérült emberi kommunikációt helyreállító eszközöket mutatták be. Ezek között egyre nagyobb szerepet játszanak a drága, csúcstechnológiai eszközök, melyeket az Alapítványnak az adományozók pénzéből és pályázatokból sikerült beszereznie.

Még mindig megoldatlan azonban az igen áldozatos pedagógusi munka költségtámogatása. Itt ugyanis szó szerint minden növendék mellé szükség van egy szakemberre, aki egyéni fejlesztési terv alapján, hosszú éveken át együtt gyakorolja tanítványával a kommunikációs eszközök használatát. Nem túlzás tehát azt állítani, hogy az SKMK - miközben Közép-Kelet Európa legkiemelkedőbb és legismertebb "augmentatív" kommunikációs központja - anyagi létbizonytalanságban folytatja tevékenységét.

Mit jelent az "augmentatív kommunikáció"?

"Augmentálni" azt jelenti: kiegészíteni, gazdagítani, hozzátenni. Ez esetben arról van szó, hogy az érthető beszédre képtelen emberek nonverbális jelzésekkel fejezik ki magukat - például bólintással, hangjelzésekkel, gesztusokkal, tekintetük irányulásával -, és ezeket a jelzéseket egészítik ki az augmentatív kommunikációs rendszerek bárki által értelmezhető közlésekké. Mivel a sérült emberek közt nagy egyéni különbségek vannak abban, hogy milyen eszközöket képesek használni, az augmentatív kommunikációs módszerek rendkívül változatosak. Használhatnak például jelnyelvet, betűket, vagy mindkettőt; ezen kívül rajzokat és fotókat is.

A Bliss Alapítvány névadója, Charles K. Bliss által alkotott jelképrendszer a "Bliss-nyelv". A szerző ezt először 1949-ben mutatta be egy Sidney-ben megjelent könyvében. E nyelvben a jelképek összefüggenek a tartalommal, vagyis azzal a nyelvi elemmel, amelyet kifejeznek. Ezek a módszerek alapvetően a rámutatáson alapulnak, és noha az érthető közléseket lehetővé teszik, a hangos kommunikációt nem.