Csúcstechnológia a beszédképtelenekért

A Budapesten működő Segítő Kommunikációs Módszertani Központ célja az értelmileg ép, de máskülönben halmozottan sérült gyermekek és fiatalok fejlesztése. A növendékeknek leghumánabb képességük, a beszéd sincs birtokukban, és súlyos mozgáskorlátozottságuk miatt a süketnéma jelbeszédet sem tudják alkalmazni.

A játékokon keresztül vezet az út a kommunikációs szoftverek használatához: ilyen például a Vistab, amely üzenetek sorát jeleníti meg a képernyőn, keretekbe foglalva és megfelelő képekkel kísérve. Az üzenetek közt megtalálhatók a mindennapi társalgás alapelemei, például köszöntés és bemutatkozás: "Szia / Jó napot", "X.Y. vagyok, ennyi és ennyi éves", "Egy kertes házban lakom". Fontosak a belső állapotokat kifejező üzenetek is: "Éhes vagyok", "Vidám vagyok", "Félek - mondd meg, mi történik itt?". A fej mozgatásával a kurzort a megfelelő üzenetre kell irányítani és egy darabig rajta tartani. Ekkor a számítógéphez kapcsolt hangadó gép - például Aibo robotkutya - hangosan "kimondja" a megfelelő mondatot.

Ennél árnyaltabb kommunikációra a számítógép önmagában egyelőre még nem elég, mivel magyarul még nem állnak rendelkezésre az írott szöveget azonnal kimondott beszéddé alakító, "text-to-speech" szoftverek. Ezért feltétlenül szükség van a fent ismertetett hagyományos, rámutatással használható eszközökre, például kommunikációs táblákra és mappákra is. A képekre, szavakra vagy betűkre való rámutatás kézzel, ujjal, ököllel, könyökkel, lábbal vagy a fejre erősített mutatópálcával történhet. A pontos rámutatás a legtöbb esetben nem könnyű, és az akaratlan, zavaró mozgások miatt két mutatás között percek is eltelhetnek. Ezért aztán nagy csoda, amikor végül kikerekedik egy érthető közlés vagy történet.

Ezeket a személyesebb beszámolókat is fel lehet vinni a számítógépre, olyan formában, mint amilyenek a Vistab üzenetei. Például a gyermek azt mutatja a mappájában, hogy "vendégség", és gesztusaival, mimikájával örömet fejez ki. A pedagógus rákérdezhet: "És mit csináltatok ott?" A gyerek ekkor rámutathat a "kert" és a "kutya" képekre. Ebből születnek meg a gépre is felvihető újabb üzenetek: "Vendégségbe mentünk", és "Játszottunk a kertben a kutyával".

Ilyen történetekből épül fel a gyermek naplója. A történeteket pedig ettől kezdve másokkal is meg tudja osztani. Ez általában rendkívüli örömmel tölti el, különösen, amikor észleli, hogy mások megértik mondandóját.

A beszédképtelenek számára nem könnyű út az, amelyet a fejegér ilyen szintű használatáig megtesznek. Ami azonban segíti őket, az a kommunikációs igény. Ez szinte minden emberrel vele születik, és ha valami miatt akadályba ütközik, az a legtöbbek számára elképzelhetetlenül fájdalmas érzés. Ahogy Kálmán Zsófia fogalmaz: a poklok poklát járja meg az az ember, aki nem tudja kifejezni magát emberi szavakkal. Ezzel együtt azonban számukra is lehetséges az, hogy boldogok legyenek. Hogyan? Meg kell tanulniuk - ahogy egyébként mindenkinek - reálisan vágyakozni, elérhető dolgok iránt.

Jakabffy Éva