Egy kis fekete felhő - a hét asztrofotója

Vágólapra másolva!

Ezen a héten egy sűrű, ezért átlátszatlan csillagközi anyagfelhő, egy úgynevezett Bok-globula a hét asztrofotója.

Vágólapra másolva!

NASA gyűrű Kereszturi Ákos Orion-köd Európai Űrügynökség Enceladus Uránusz csillagkép IC Jupiter

A mellékelt fotót a Hubble-űrteleszkóp ACS kamerájával készítették az NGC 281 jelű Bok-globuláról 2005 októberében. A ködösség a Cassiopeia csillagképben, tőlünk kb. 9500 fényév távolságban található.

A felhő az IC 1591 jelzésű, pár száz fiatal (néhány millió éves) csillagból álló halmazban található. A fiatal égitestek erős sugárzásuk révén ionizálják és sugárzásra gerjesztik a köd gázanyagának nagyobb részét. Így keletkezik a kép hátterében megfigyelhető vöröses fénylés.

A Bok-globulák 10-50 naptömegű, egy fényévnél általában kisebb átmérőjű, átlátszatlan molekulafelhők. Csoportosan fordulnak elő, és kiterjedt csillagközi molekulafelhők kisebb anyagcsomóiként jönnek létre.

A továbbiakban gravitációs terük révén újabb anyagot vonzhatnak magukhoz, és a kritikus sűrűséget elérve saját gravitációs terük révén még jobban összezsugorodnak. Fejlődésük végén csillag vagy csillagok születhetnek belőlük.

A mellékelt felvétel egy 2,4 ívmásodperc széles égterületet ábrázol, amely a köd valódi távolságban 6,5 fényévnek felel meg. A képet a hidrogén emissziójára, a kék, a vörös és a zöld színekre hangolt szűrőkkel rögzített felvételeket összeadva nyerték.

Forrás: NASA, ESA, The Hubble Heritage Team, STScI, AURA

Az NGC 281 jelzésű Bok-globula sötét sziluettje az IC 1591 halmazban lévő sugárzó ködösségben. A kép nagyméretű változatának letöltése (NASA, ESA, The Hubble Heritage Team, STScI, AURA)

A fenti témakörhöz kapcsolódik egy ezektől független megfigyelés, amelyben egy hasonló felhő anyagát tanulmányozták. Az ilyen csillagkeletkezési régiók kulcsszerepet játszanak az anyagnak a csillag- és bolygókeletkezést megelőző kémiai fejlődésében. Lisa Harvey-Smith (Jordell Bank Obszervatórium) és munkatársai az angol MERLIN rádiótávcsővel a W3(OH) jelzésű csillagközi felhőt vizsgálták. Ez a fentihez hasonlóan összehúzódóban lévő, de nagyobb és összetettebb csillagközi felhő, amely centruma körül lassan forogni látszik.

Szerkezetét ún. mézer sugárforrásokkal vizsgálták. Az ezekből kibocsátott sugárzás a lézerhez hasonlóan, de nem az optikai, hanem a rádiótartományban gerjesztődik. A pontszerű, erősebb sugárforrások között érdekes nyúlványok, "hidak" is mutatkoztak, amelyek feltehetőleg hatalmas lökéshullámok találkozási felületei mentén húzódnak. Közülük a leghosszabb mérete a 400 milliárd km-t is meghaladta. Anyagukban jelentős mennyiségű metilalkoholt sikerült azonosítani, ami fontos szerves anyag, és szerepet játszik az összetevők további kémiai fejlődésében.

Kereszturi Ákos