Veszélyes kémiai anyagok regisztrációja - hatályba lépett a REACH

2007. június 1-jén életbe lépett az Európai Unió vegyi anyagokra vonatkozó egységes bejegyzési, értékelési és engedélyeztetési rendszere, azaz a REACH (Registration, Evaluation and Authorisation of Chemicals). A törvénykezés célja az emberi egészség és a környezet fokozott védelme a káros kémiai anyagokkal szemben. Sajnos a rendszerbe egyelőre még nem tartozik bele minden környezetkárosító anyag, így azoknak a vegyületek a legnagyobb része sem, melyeket nap mint nap lélegzünk be beltéri környezetünkben.

Közepesen illékony vegyületek a beltéri környezetben

A beltéri levegőminőséget 30 éve vizsgálják. A gyártási technológiák és a vegyi elemzések változásával minden évtizednek megvannak a maga kiemelt jelentőségű és figyelemmel követett vegyületcsoportjai. Így a '70-es, '80-as években a higany, az azbeszt és a radon mennyiségét követték nyomon, majd a '90-es években az illékony szerves vegyületek (VOC, volatile organic compound) mérése került előtérbe.

Az utóbbi években a kutatók és hatóságok figyelme a közepesen illékony vegyületekre (sVOC) összpontosul. Ezek megtalálhatóak a beltéri levegőben és a házi porban egyaránt. A gyűjtőfogalom sok vegyülettípust összesít, mint amilyenek a rovarölőszerek, égésgátlók vagy a műanyaglágyítók. Ezek a vegyületek nehezen bomlanak le, mérhető mennyiségben megtalálhatóak az otthonokban, bomlástermékeik kimutathatóak az emberi vérben és vizeletben, a járvány- és méregtan szerint pedig néhány közülük veszélyt jelent az emberi egészségre. Mivel törvényi szabályozásuk még nem történt meg, így beltéri felbukkanó szennyezőknek minősülnek.

A közepesen illékony vegyületek csoportjába tartoznak az ún. polibrómozott difenil-éterek (PBDE). Ezeket az égésgátló segédanyagokat 1960 óta gyártják, és ma már az élet szinte minden területén megtalálhatók, így a számítógépekben, az elektronikus készülékekben, háztartási gépekben, az autókban, a bútorokban, a ruhaszövetekben, a párnákban. Becslések szerint az amerikai fogyasztók naponta több mint százféle olyan termékkel kerülnek kapcsolatba, amely PBDE-t tartalmaz.

A PBDE-gyártók hangoztatják, hogy termékeik használatával 45%-kal mérséklődtek a tűz okozta halálesetek és sérülések. Ugyanakkor ezek a környezetszennyező vegyi anyagok olyan, az egészségre ártalmas hatásokat idézhetnek elő, amelyeket kellőképpen még nem kutattak. Egyes szakértők valószínűnek tartják, hogy a PBDE-k egészségkárosító hatásai összemérhetők a mára már betiltott és nem alkalmazott poliklórozott bifenilekéivel (PCB), valamint a legismertebb rovarölőszer, a DDT hatásával. Kétféle PBDE az Európai Unió országaiban is tiltólistára került, a többi PBDE-izomer hatása és törvényi szabályozása pedig folyamatban van.

2003 és 2005 között brit kutatók PBDE-ket és PCB-ket mértek 92 angliai mikrokörnyezetben. A felmérésben szerepelt 31 otthon, 33 iroda, 25 személygépkocsi, 3 középület (1 kávéház, 1 élelmiszer áruház, 1 posta). A mintavételezés időtartama 28 nap volt. A levegőminta-vételhez passzív levegőminta-vételező berendezéseket használtak, a beltéri pormintákat 8 lakás esetén a porszívók porzsákjaiból nyerték, ami elfogadott porminta-vételezési módszer.

Az átlagos PBDE és PCB koncentrációk egy nagyságrenddel voltak nagyobbak, mint a korábban publikált kültéri adatok. A PDBE-re vonatkozóan a legszennyezettebb mikrokörnyezetet a személygépkocsik belseje jelenti (átlagérték 709 pg/m³), viszont a PCB koncentráció itt a legkisebb (1391 pg/m³). A legkisebb PBDE koncentrációkat a felsorolt helyszínek közül az otthonokban találták, míg a legmagasabb PCB koncentrációkat az irodákban.

A belélegzés jelentős mértékben hozzájárul a teljes PCB-kitettséghez (expozícióhoz), ez az érték 4,2 és 63% között változik a felnőtt lakosság esetén. A PBDE teljes expozíció-értékéhez a por belégzése a felnőtteknél 37%-ban, a kisgyerekeknél 69%-ban járul hozzá.

Mivel már bizonyított, hogy a PCB-k és a PDBE-k is károsak az egészségre - sőt, hosszan raktározódnak a szervezetben, és a várandós anyák vérén keresztül a magzatba is bejutnak -, számos kutatás foglalkozik olyan anyagok kifejlesztésével, melyek hasonlóan jó tűzállóságot biztosítanak, ám kevésbé károsak a környezetre. Amennyiben lesz ilyen, a kötelező helyettesítés elvét kell figyelembe venni, azaz a kevésbé káros anyagot kell használni a termékekben.

Dr. Kóréh Orsolya