Emlősök a kihalás szélén

2007. június 3-15. között Hágában több mint 170 ország kormányának delegáltjai vesznek részt a veszélyeztetett vadon élő növény- és állatfajok nemzetközi kereskedelmét szabályozó Washingtoni Egyezmény, a CITES világkonferenciáján. Teszik mindezt annak tudatában, hogy a tengeri emlősök 22 százalékát, az európai emlősfajoknak pedig a 15 százalékát kihalás fenyegeti.

Visszatérés a szakadék széléről

A fajvédelmi és visszatelepítési programoknak köszönhetően több faj esetében is sikerült az "utolsó pillanatban" visszafordítani a kihalásukhoz vezető folyamatot. Például az európai bölény (Bison bonasus) a XX. század elején került a kihalás szélére, amikor végre utolsó példányait állatkertekbe gyűjtötték össze. A sikeres védelmi eljárásoknak és visszaszoktatásnak köszönhetően mára a rezervátumokban található és a teljesen szabadon élő példányok száma Lengyelországban, Litvániában, Ukrajnában, Belorussziában, Oroszországban, valamint Szlovákiában eléri az 1800-at.

Az alpesi kőszáli kecske (Capra ibex) az intenzív vadászás következtében kis híján kihalt a XIX. század végére. Ezt követően csak az olaszországi Gran Paradiso Nemzeti Parkban figyelhetünk meg néhány példányt. A hatékony erőfeszítéseknek köszönhetően ezt a fajt mára a legkevésbé veszélyeztetettek között tartják számon. Mindkét fajt azért sikerült megóvni a kihalástól, mert a megmaradt egyedeiket összegyűjtve teljesen feltérképezték szaporodásbiológiájukat, és tenyészprogramokat indítottak az állatok megmentésében résztvevő rezervátumok és állatkertek.

A kedvezőtlen folyamatok megfordítása érdekében a tanulmány javaslatai a következők: az EU idevonatkozó politikájának követése, akciótervek készítése és a természeti megóvás integrálása az EU földhasználati politikájába.

Az EU a veszélyeztetett fajok legjelentősebb felvevőpiaca

A fajok fennmaradására egyre nagyobb veszélyt jelent - az élőhelyek beszűkülésén és a környezetszennyezésen kívül - illegális kereskedelmük is. Számos vadon élő állat- és növényfaj, valamint a belőlük készült termékek (például a trópusi fa, a kaviár, a hüllőbőr, vagy az élő hüllők) egyik legnagyobb importőre az Európai Unió - áll a WWF és IUCN közös programja, a veszélyeztetett fajok kereskedelmét ellenőrző hálózat, a TRAFFIC friss tanulmányában.

A veszélyeztetett fajokkal folytatott kereskedelem egy része jogszerű, ám illegális áruforgalmuk is egyre növekszik, amelyet az egzotikus állatok, faáruk és más termékek iránti igény táplál. Ez pedig veszélybe sodorja számos faj, például a hüllők és a tokhalak fennmaradását.

2003 és 2004 között az EU végrehajtó hatóságai 7000-nél több engedély nélküli szállítmányt foglaltak le, összesen 3,5 millió példányt, amelyek mind a CITES védelme alatt állnak.

Az EU-ba 2005-ben törvényesen mintegy 93 milliárd euró értékben importáltak veszélyeztetett fajokból készült termékeket. Ezek közül a legnépszerűbbek a kígyóbőr táskák és cipők, a Kaszpi-tengerben élő tokhalakból származó kaviár, a hobbiállatként tartott ritka hüllők és egy trópusi keményfából, a raminból készült biliárddákók.

A TRAFFIC számításai alapján 2000 és 2005 között 3,4 millió gyíkfélét, 2,9 millió krokodilt és 3,4 millió kígyóbőrt, valamint 300 ezer hobbiállatként tartott élő kígyót importáltak az EU-ba - ezek közül valamennyi a CITES hatálya alá esik. A világ kaviárimportjának pedig a nagy része szintén ide érkezett ebben az időszakban, összesen 424 tonna, továbbá csak 2004-ben mintegy 10 millió köbméter trópusi faáru jött Afrika, Dél-Amerika és Ázsia erdeiből.

A WWF és a TRAFFIC véleménye szerint a jól szabályozott és jogszerű kereskedelem egyszerre segítheti a helyi lakosság megélhetését, a gazdaság fejlődését és a természet megőrzését. Az EU importálja például a vikunyagyapjú 95 százalékát, jelentős jövedelemhez juttatva ezzel 700 ezer embert az Andok környékén élő elszegényedett közösségekben.

Egyéb témák mellett a jelenleg zajló CITES konferencián, a részt vevő kormányok mintegy 40, különböző fajokat érintő törvénymódosító javaslatról fognak dönteni. Ezek közül több javaslat is azt a növekvő nemzetközi érdeklődést tükrözi, amelyet a túlhalászás és a túlzott fakitermelés által a tengeri élővilágban és az erdei forrásokban tapasztalt rombolás ösztönöz. Más javaslatok pedig a különböző növények, hüllők, madarak és emlősök védelmét vagy legalábbis fenntartható mértékű kihasználását tartják szem előtt. A napirendben szerepel még egy új stratégia elfogadása a 2008-2013 közötti időszakra (lényegében a CITES szabályozások és az illegális kereskedelem ellenőrzésének kikényszerítése). Tárgyalnak arról is, hogy hogyan hatnak a CITES intézkedések a falusi szegények megélhetésére - hiszen ők azok, akik a leggyakrabban szembesülnek a vadvilág megőrzésének és kezelésének nehézségeivel.