Újabb eredmény a rejtélyes szibériai becsapódásról

A Tunguz-eseménnyel kapcsolatban közel száz év alatt nem találtak krátereket, most azonban felmerült egy lehetséges jelölt.

1908. június 30-án, a szibériai Köves-Tunkuzka-folyó felett 5-10 km magasan megsemmisült egy 40-60 m átmérőjű kozmikus test. A Hiroshimára ledobott atombomba erejét körülbelül 1000-szeresen meghaladó, 10-20 megatonna erejű robbanás a tajga 2000 négyzetkilométeres területén döntötte ki a fákat.

Amikor egy meteorikus test nem éri el egy darabban a felszínt, legnagyobb része a légkörben megsemmisül. Kisebb darabok azonban visszamaradhatnak, és lehullva becsapódási krátert vagy krátereket alakíthatnak ki.

A Tunguz-eseménnyel kapcsolatban közel száz év alatt nem találtak krátereket, most azonban felmerült egy lehetséges jelölt. A mintegy 300 méter átmérőjű Csalkó-tó 8 kilométerre észak-északkeletre fekszik a robbanás feltételezett epicentrumától. Egy igen mély, meredek falú, kúphoz hasonló alakú mélyedést tölt ki a víz, amelynek aljzata maximum 50 méterrel süllyed a pereme alá. A tónak nincs nyoma az 1908 előtti feljegyzésekben - igaz, a területről kevés leírás maradt fenn.

A térségben lévő egyéb tavak az örökké fagyott talaj miatt lapos aljzatú, sekély, meredek peremmel bíró alakzatok. A Csalkó-tó ezekhez képest meglepően mély. További furcsaság, hogy a tó kissé elliptikus alakú, amelyet nagyon lapos szögben becsapódó objektum is létrehozhatott.

A becsapódásos eredetnek azonban ellentmond, hogy a Tunguz-eseménynél esetleg becsapódó objektum(ok) pályája feltehetőleg meredek volt egy ilyen tómeder kialakításához. Emellett a légköri robbanást esetleg túlélő, néhány méteres darabok is túl kicsik lehettek ahhoz, hogy egy 300 méteres krátert hozzanak létre.

A Csalkó-tó madártávlati képe délkeletről. A nyíl középen a hajót mutatja, amellyel az 1999-es expedíció során a mintavételt és az akusztikus szondázást végezték (Gasperini, University of Bologna, Terra Nova)

A 200 kHz-es frekvenciájú hanghullámokkal végzett akusztikus szondázás szerint a tó aljzatán felhalmozódott üledékben kb. 10 méter mélyen a környezőtől eltérő jellegű réteg húzódik. Amennyiben tényleg becsapódásos vájta a tavat, akár a megsemmisült test anyaga is lehet ebben a rétegben, de a beomlott kráterperem anyagát is tartalmazhatja - perem ugyanis nincs a kráternél. A végső választ ennek a rétegnek a vizsgálata adná, eddig azonban csak 1,8 méter mélységig sikerült mintát venni az üledékből. Egyelőre tehát nem sikerült eldönteni a mélyedés eredetét.

Kereszturi Ákos